2011. április 26., kedd

Bergen másik oldala

Idéznék Dobi barátomtól: “Az volt az a nap, amikor tönkretetted a talpamat”.
Azaz “J’ai mal a la ma pied.” :D:D:D Hétfőn tehát az első olyan Húsvétom volt, hogy nem mentem el meglocsolni senkit. Hagyományos szempontból és átvitt értelemben nézve sem :D:D:D:D:D:D Eléggé rottyon voltunk az elmult napok császkálása után, így kb 10-11 között keltünk fel. Ezenkívül tudtuk h a másnapi repülőút online check-in-je miatt 13.00ig otthon kellene lenni. Amikor egyebkent cask a Frankfurtbol indulo jaratra tudtuk kiválasztani a helyunket (a keddi Bergen-Frankfurtot csak aznap tudtuk a reptéren kiválasztani.)



Kis visszatérés 3 kimaradt momentumhoz: Mikor szombat reggel mentem busszal autot bérelni, akkor beszélgettem ugye a sofőrrel pár dologról. Amikor mondtam neki h honnan jöttem, akkor furcsan nézett, de mikor elmagyaráztam hol van Mo, akkor már elismerően helyeselt, mibntha tudta volna. :D

Duma közben/előtt/után volt alkalmam vizslatni, h mi történik az utcan. A képek között lehetett látni azt a tipikus V. kerületi takarito kisautot. Amikor ennek vezetője látott egy padra ilyen McDs hulladékot lerakva, fogta magát, kiszállt, elvitte a kukába, aztán folytatta az utcaseprést. Más a munkához való hozzáállás mint otthon.

Megfigyeltem a több napos Norvégiában való tartózkodás alatt, h rendgeteg a kékszemű ember, de hogy ehhez társuló skandináv szőke dominancia lenne, azt én nem mondanám.

A hétfői dolgokat folytassuk tehát.
Ezen a napon az idő már nem a legtutibb volt, borus napunk volt, egy ideig esett is, de nem özönvíz, cask ugy normálisan. Siman esernyő nélkül vizes lettem, de nem aztam sz.rrá. Dobi szerint ez itt a standard, aztan vagy esik valami, vagy nem. Mentunk egy jo nagy kört a városban olyan részeken, ahol még dobi sem járt. Annyit mentunk, hogy vízhólyagos lett a lába, ez még a későbbiek szempontjából fontos dolog lesz.

Tehát egész délután mentunk, méterben nem tudom mennyit, de azért jó sokat, megneztunk egy kis erdei templomot, slattyogtunk, slattyogtunk, aztan az en vezerletemmel felfedeztuk a város másik oldalat, a kikötő környékét, láttunk spéci függőhidat, a két öböl közötti “félsziget”en lévő kilátót, pingvineket az Aquaritet i Bergenben,majd egy skanzen kinézetű óvárosi tipikus norvég városrészbe botlottunk. Láttuk a Bryggent spéci pozícióból, iszonyat nagy hajokat, a kikötőben allo “kalozhajot” – már több képen volt – kifutni, ezek után kajáltunk a McDben, majd felmentunk a Floibahnnal a városhoz közelebb eső kilátóra naplementét nézni. Ezen a napon mentünk gyalog méterben a legtöbbet, ezért is lett dobinak problémája a lábával. Jöjjenek a részletek. :D

Realizáltam, hogy ha a külvárosi részeket / külső kerületeket nem nézzük, akkor 4 résztre osztható Bergen számomra: belváros, Bryygen környéke a színes érdekes házakkal egy kikötő és öböl köré települve, egy másik - joval nagyobb- öböl körül egy hatalmas közút-vasút-hajó konténer átrakó terminal, özön olyan dologgal, amiröl en mar tanultam a BME-n. A két rész mindkét oldalán dimbes dombos hegyoldalon lakónegyed.

Bergenbe személyautoval behajtani 15 Kr, így néz ki a tábla, és a "kamera"

szarul megy a taxisoknak!

külvárosi tűzoltó állomás

Első körben a kocsikázós este láttunk a kolitól nem messze egy erdei templomot, ahol már Dobi holland haverjai voltak, cask akkor még az ő lába gáz volt. Azt mondta tudja h mere van, el is indultunk, a végén en találtam ki h pontosan merre. Hazafelé menet kiderült, h kb 3xos kerülővel érkeztünk meg, nade sebaj. :D

ilyen a koli norvégok lakta része

a Red Bullon meg így mutat a norvég szöveg

villamosmegálló

szarul megy a taxisnak 2.0

megint DHL

óvárosi rész 1

óvárosi rész 2

óvárosi rész 3

óvárosi rész 4 - madáretető

konténer átrakó terminál: vasút, közút, hajó, mindig csak a szakmai ártalom :D

híd 1.0, fényképezve egy kuka tetejéről, így:


híd 2.0

városkép

dobi és a graffiti

Hurtigruten

ezek a víz melett közvetlenül lévő társasházak, elég "sz.r" helyen lakik akinek itt van kérója

pingvinek az Aquaritat b


kifutott a hajó, amit az előző napokban még a kikötőben láttunk

"kilátó", a két öböl közötti félsziget csúcsán

manutd fanclub

a nagy sétálgatásban valami gyárudvarba is besétáltunk véletlen, ahol mindenféle érdekességet lehetett találni, nem hoztunk szuvenírt! :D


Dobi napok óta irtott engem, hogy én szar fotókat tudok cask csinálni, én meg mindig azt válaszoltam, hogy nekunk kettőnknek nem ugyanaz tetszik, ha ő pl lefotoz vmit a tengerparton, akkor abban a víz éppen benne van alul, és az égből jó sok, én meg ugy szeretem, hogy fele-fele a dolog. Emiatt folyamatosan lestük egymás képeit h kié milyen let. Viszont nem néztem meg mindig, ez egyszer nagy hiba is lett, odaalltam egy rohadt nagy hajo elé a kikötőben, mondtam h ugy csinalja hogy a hajo benne legyen, hat meg lehet nézni a végeredményt. :D Ha ranagyít az ember sem lehet felismerni. Na mindegy, én tudom h ott voltam, az meg láétszik h a hajo b.szott nagy volt.

ezzel a bicikliben nem volt minden rendben....


Szeretjük a Bryggent fotózni! :D

Meki előtt csináltam egy fotót az ingatlanárakról… ismétlem, 35 a szorzó….. Brutális…

A kikőtő után a McDonaldsban kötöttünk ki… Előtte már láttunk a városban hatalmas örjöngést bizonyos sörözőkben özön pirosba öltözött embert, csodálkoztunk is h mi a franc. Bementunk a mekibe, ott is zaszlo több helyen, kiszolgáló csajon egy mezszerű polo. Miutan rendeltunk mondom a csajnak mi a p.csa van itt hogy mindenki így be van zsongva? Kiderült, hogy a" Sportsklubben Brann"


a bergeni focicsapat neve, és akkor hétfőn otthoni meccset játszottak, ezért öltözött be özön ember mindenfelé, ezért voltak még zaszlok is a mekiben. Amikor a csapat otthoni meccset jatszik, akkor mindig pirosba borul a város. :D Ja, és amit ettünk, az is Brann Meny volt… (Brann menu, 2 dupla-sajtburger, ucsi, sultkrumpli =125 Kr). Dobi megkérdezte WC kódját, mert most nem lehetett csak ugy simán bemenni, én mint érdeklődő turista montam a kasszásnak h mondja már el norvégul is, hogy h hangzik, amit meg is tett! :D (A csapat 2010ben 10-ben a Norwegian Premier League-ben 13. lett... a 16ból. :D

Meki után tehát feldzsaltunk a kilátóra, még citromsárga napfényben érkeztünk meg. Évi felvetésére reagálva: nem álltam végig egy helyben, viszont választottam egy könnyen megjegyezhető pozíciót, és mindig odamentem fotózni egyet. Mire felmentunk, a nap kisütött, viszont az idő nem lett meleg, így itt a polo + kis szürke dzsekim kombó annyira nem volt hatásos. Nem baj, beneztem a WCbe melegedni, és némi szilviszaszerű papírkéztörlővel próbáltam jobban leszigetelni a két karomat. Na nem fagytunk meg, cask fáztunk. Ezek után sokkal jobb let, az is furcsa volt h mikor a nap elkezdett már vörösbe váltva lemenni, elállt a szél, ez sokat segített. Nagyon jó képeket sikerült összehozni… itt láthatóak.

Mi Floibahnnak hívjuk/tuk, de amugy a hegy neve Fløien, és a Bergent körülvevő 7 hegy egyike. A Floibahn mar szerepelt a pénteki bejegyzésben, 425m magad hegyecske. Dobi már levideózta, és feltöltötte youtubera, h hogyan megy fel és le, ezt most itt megtekintheti, akit érdekel:



nappal

éjjel

Dobi kicsit unottan üldögélt a gonosz troll arnyékában

Én mindenáron ragaszkodtam hozzá, h maradjunk amíg tök sötét nem lesz, viszont gondban voltunk, felfelé ugye a “sikloval” mentunk (35 kr / fő), viszont pont annyi penz volt nalunk lefelé jövet előtt, hogy cask 1 jegyet tudtunk venni. Amikor a bahn lement, akkor mindig volt egy 5 perc, amikor nem volt személyzet a fenti állomáson, így ketten be birtunk surrani 1 jeggyel. Az utolso bahn lefelé 11kor ment, így kb 22:40kor be kellett mennunk a váróba, egy minimális világós folt ekkor még volt az égen, így a tenger a képeken még világosabbnak látszik, tök sötétben nem csináltunk hát képeket, de szerintem így is nagyon jo sorozat lett. Ahogy írtam, meg nem fagytunk, de amikor hazaértünk a koliba, a forró zuhany azért jo esett.

És akkor következzen egy naplementés sorozat.













Floibahn után húztunk haza, aztan alvás, mert ugye másnap következett az út a Charles de Gaulle T1 felé….

Ami még furcsa volt nekem, hogy hihetetlen hogy megszoktam ezt-azt: Norvégiában mindig az okozott fejtörést, hogy hogy kösznjek JóNapot-ot (=Bonjour), ami az angolban nem létezik normálisan (nincs olyan h Good Day)… Ugyanez volt azzal mikor meg akartam köszönni valahol vmit mindig a Merci ugrott be elsőre, nem a thank you. Vagy Amikor valamit valahol akartam, akkor meg mindig a je voudrais. Érdekes hogy hogyan alakulnak az ember fejében a dolgok. Nem felejtettem el angolul, de pl németül bárhol megszolalni kész erőlködést jelent. Sikerül az, csak nehéz szülés.

Ha a Norvégiában tett látogatásom akarnám szummázni, nekem előkelő helyre került a “melyik külföldi országban tudnám elképzelni az életem” listán. Igaz hogy az idő csalósan jó volt, nem így van ez azért mindig, de én a havat szeretem, tengerparti város, de en nem vagyok mediterrán éghajlat függő, szigetek, fjordok, a táj és a környék hihetetlenül jól néz ki. Mondom ezt így, hogy cask a töredékét láttam az egésznek még. Az emberek nem stresszesek, az autok nem dudálnak, ahogy írtam az utcán rengeteg a szép lány – az is biztos, hogy rengeteg a kékszemű ember, sok a szőke, de nem mondanám különösen durvának az arányukat az összes népességet tekintve [már arra vonatkoztatva amit láttam az egészből]. Pénzzel tele van minden és mindenki, iszonyat drága minden, az utcán sétálva is realizálható. És ami még fontos, h nekem tetszik a nyelv. Furcsán hangzik, de tök jó. J Ugyhogy dobival lehet elkezdünk Norvég nyelvtanfolyamra járni szeptemberben. :D [cask jo hogy a kiskönyvet norvégul vettem] A buszsofőr srác, akivel dumáltam szószerint azt mondta, hogy ki kell menni Norvégiába dolgozni, aztan gyorsan meg lehet tanulni, ha érdekel. Ezt persze tudtam magamtól is, de az ilyen dolgok csak rátesznek egy lapáttal. Visszajönnék ide még akármikor szívesen, megnézni olyan részeket is ahol nem voltunk, nem hiszem hogy meg tudnám unni ezt a típusú tájat. Szóval nem tudom jobban és pozitívabbra dicsérni, de tényleg nagyon nagyon bejött. Franciaországról majdnem 3 hónap után sincs ilyen jó véleményem, bár az is igaz, hogy ott is rengeteg minden van, amit még meg kellene nézni. A tény az viszont tény: Norvégia elvarázsolt 4 nap alatt, Fro. viszont nem tette ezt meg 3 hónap alatt Marseille-jel, Lyonnal, és Párizzsal együtt sem. (Amikor írom ezt a részét ennek a bejegyzésnek, akkor a TGV-n ülünk Endrével és Dobival Parizs és Lyon között). Tény, hogy az Eiffel toronynak, vagy a Diadalívnek nincs párja, de ha szummázunk, nálam Norvégia-Franciaország 4:1, Franciaország-Magyarország 3:1, Norvéiga-Magyarország 7:2, tehát a tornát Norvégia nyerte… Mo.-t 2 dolog miatt sorolom hátra: 1, fizetések 2, nincs egy Eiffel toronyhoz hasonló hires dolgunk. J Na de ne szaladjunk ennyire előre, a Franciaországi történések még cask most fognak a blogon következni. Hajninak és Évinek jó utat Norvégiába Dobihoz! J

És Dobi, itt is köszi a lehetőséget, a szállást, és a "szervezést" (azaz a kigondolását annak h mit kell megszervezzünk!)! :D ha legközelebb kiköltözöl, megyek én is megint! :D csak szakadjon rám a bank előtte! :D

Azt ugye mindenki tudja, hogy a záró képsorok Norvégiából itt érhető el a képgalériában...

Rossz hír, hogy a saját 1GB ingyentárhelyes picasa albumom megtelt, úgyhogy más megoldás után kell nézni a következő bejegyzéstől.