Szombat este a lakasbol mar atramoltam az elso helyszinre, csak erdekességképpen megosztanam, miylen perspektivabol mutatta a hely a várost... Wow. Jegyzem meg annyi lift és olyan szisztemaban volt az epuletben, h frankon eltevedtem tobbszor is. :D Atszallos liftszintek meg ilyenek... :D
A masodik ket hely nem volt ennyire wow, de azert az sem volt rossz, egy tengerparti helyre mentem at az utolso két napra.
Mivel telt az utolso nap? A ceg kozponti dohai irodaba kellett még bemennem, hogy a fonokkel a zarobeszelgetest meg lehessen tartani. En is kestem, o is, meg még jo sokat vartam, majd kb este 7re vegeztem is, uh nem egy rovid napra sikerult. Mivel az alsami kozeleben votlam, meg utoljara beugrottam halalraenni magam hummuszbol, fattoushbol, mutabalbol, természetesen shawarmaval kombinalva, azaz arab modra ettem a kedvenc gyrosom.
Ezt kovetoen még lementem az "Al Corniche"-ra, azaz a belvaros tengerpartjára- amit egyebkent egyedul egymagamban csak ugy passziobol sosem csinaltam meg.
Az egyik kepen laehet latni egy furcsa kabalafigurat, ez a 2022-es
focivb kabalaja, mogotte va negy szamlalo is, ami visszaszamol a fociVB
kezdetéig. Na ezt is mindig meg akartam kozelrol nezni, az utolso estéig
kellett ra varni.
Az ido rettenet szeles volt, csak ugy csaptak ki a hullamok. Nem magyarazom bele, hogy ez egy jel :D De mindenkeppen jol hangzana azt mondani. Furcsa is lett volna ha egy sima kanikulas simavizes este lett volna az utolso... Szoval uldogeltem egy kicsit a parton, elmerengtem rajta hogy ez a hajokazas (ezekkel a vilagito hajokkal) is kimaradt.
No meg azon is gondolkodtam, hogy - ahogy mar szinten irtam - igenjol nezett ki a tengerpart, és a belvaros, ha egy dolgot kellene megnevezni Dohabol, hogy mi tetszett a leginkabb, akkor gondolkodas nelkul vagnam ra, hogy a a dohai skyline, az Al Corniche. Tisztan emlékszem amikor vegiggurult itt a taxi meg augusztusban amikor megerkeztem, mennyire el voltam ajulva az epuletektol, azt sem tudtam merre skubizzak. Es hala az egnek azota tobb almom teljesult, megjartam a szomszedot (dubai) keletet (shanghai) -nyugatot (newyork) , mindegyiknek megvolt maga varazsa, de 100 szonak is egy a vége, ugy egy rakason halom felhokarcolok negyedét nezve, én a dohait láttam eloszor, ettol voltam a legjobban kész, es ezen mar semmi nem valtoztathat. :)
Raadasul erre az egeszre egy Qatar Airways kisfilm ébresztett ra, lattam egy parszor, a "hol talalod a veszkijaratot" c. film elott jatszottak le mindig a jaratokon, es igazabol arrol szolt az egesz, hogy a QA segitségével vilagszerte mindenhova eljuthatsz, de en ugye egybol arra a fent emlitett temara forditottam at magamban az egeszet, a fent emlitett varosokat is mutogattak, bekeverve katari képekkel, meg egy jo kis hatasvadasz zenevel... (megprobaltam felvenni videora, ez sikerult is, a hangjat viszont nem birtam masodjara sem, igy nincs ertelme sajnos megosztanom a dolgot).
Akit viszont érdekel, hogy milyen volt doha a soksok felhokarcolo elott, annak erretessék... Video. Ha majd a focivbre jovunk vissza (!) :D merthogy ez egy hatarozott elkepzelesem, akkor kivancsi leszek, hogy mennyire valtozik addigra a varoskep. Milyenek lesznek az uj feluljarok, csomopontok, metrovonalak a tomenytelen mennyiségu epitkezes helyett. Milyen lesz a telejsen kesz pearl, ahol a valaha volt epuletem aljanal is megnyitnak a kavezok, az ettermek, milyen lesz Lusail, és hogy akkor majd milyen lesz elakadni a Sealine beach kornyékén! :) Nomeg, hogy megepul-e a Doha Convention Center. Ez az a felhokarcolo, aminek felfuggesztették az epiteset, mert allitolag belelogna a nemreg megnyitott repterhez kotheto legi kozlekedési utvonalakba. Pedig eleg impressziv lenne az elhelyezese, na.
Az esti csellenges utan elmentem a Marriottba, leadtam az autot (egyik kollegamnak adtam at igazabol), majd szepen elzsazzoltam a hotelbe. Marcius 30-an hajnalban jott értem a taxi, es kovetkezett a szokasos fotozkodas a repteri medvével. :D
Maradt még vagy tizenvalahany rialom a penzvisszavaltas - mitnemondjak EUROra váltás utan, mondom iszok egy kavet. Upselling ajanlat, kérek-e egy csokis croissantot, kertem. Valojaban chocholat au paint? vagy miez amit kaptam, mondom ahh, azt a tizen vhany rialt majd odaadom a kvre, igy kicsit tobb lesz. De a végén lehidtaltam, hogy a csak a kave is 22 lett volna.... :D Na mindegy, egy darabig ugy sem eszek most semmit a dohai reptéren egyhamar.
Qatar Airwayszel kapcsoaltos tema még, hogy a fent mar emlitett "merre van a veszkijarat" nem egy unalmas vidi, hanem a barcelona focistaival, a sajat stadionjukban keszitettek egy iszonyatosan jo poenos videot, amikor is a kommentator mondja a szovegeket, a focistak pedig mindenfele focis helyzetekkel magyarazzzak el, hogy mit és hogyan szabad/ nem szabad a repulon. Ez most igy nem hangzik nagy storynak, raadasul en abszolut nem vagyok focib*zi, plane nem elek a spanyol fociéert, de ez akkor is tok jo volt, nem a szokvany egy utastajekoztato, orommel figyeltem ra oda akarmikor lattam. :D
Szoval reggel 8 korul amikor felszalltunk (vagy 1 ora kesessel), kicsit az angliai elmenyem jutottak eszembe, ott is ugy helyezkedtunk pont, hogy 1 az 1ben lattam a belvaros kulcsfontossagu helyszineit, a kecot ahol laktunk....
Itt is megadatott a lehetoség, hogy utoljara jobban megnezzem a kornyéket, ahol osszességében tok jo volt lakni, ahova mindig jo volt hazaerkezni. :) Ha valaszthattam volna is itt akartam volna lakni, és ha megegyszer a zeletben katarba fujna a szél, akkor is foggal korommel rajtalennék, hogy erre a kornyékre fujjon vissza a szél.
Az 5 ora koruli hosszusagu uton megneztem ezennel harmadjara is a Star Wars 7. részt, persze Imaxben azert jobb, mint egy repulon az elottem ulo hattamlajaba epitett kis monitoron. :D A stewardessekbol egynemelyik nem lehetett valami jo passzban, el voltak vegig tajolva a déli érkezes kornyékén is lazam mondtak hogy good evening, meg votl még 1-2 hasonlo poen, dehat mindenre nem emlekezhetek kerek 1 honap tavlatabol.
Hazaerkezve rekordot dontottem ismet borondre varakozasi idoben, aztan pedig Judit anyukaja, Lauraek, majd Bandi utan Petra volt ezuttal a felajanlkozok soraban :) Aki kijott elem a repterre.... Szerdatol Vasarnapig voltam otthon, ami a szokasokhoz hiven ismet huzos program volt, inteznivalok, nehany talalalkozo, 1-2 rokon, na me persze a sracokkal egybulit is sikerult beszervezni azert, kocintani mindig jo! :)
sorivas elott mindenkepp javallott fodraszhoz menni
a 2-es villamos helyett természetesen vaganyzar miatt potlobusz kozlekedett aznap
allvany nelkul nem volt egyszeru!
Amugy a fenti felhokarcolo temahoz visszakanyarodva tudjatok mi volt a leginkabb furcsa pesten? És tenyleg nem az "arc" mondatja velem, de megjarva azt a sok mindent, latva ezt a sok oriasi epuletet a vilag tobb tavoli reszen... EEgyszeruen a Lagymanyosi bocs Rákoczi hidon atkocsikazva tunt fel, hogy ez a muveszetek palotaja... Az elte... a Nemzeti szinhaz... Majd végig az iroda és lakohazak a bpi oldalon... Ezek nem voltak nagyobbak? Nem. Viszont abszolut nem latom oket olyan oriasinak, mint korabban, mikor ott futkostam kozottuk esténként hetente 4x...
Katarban azert Teslat egye sem lattam.... :D
csaladi ebed 1 - csaldi ebed 2.
Elefant sri lankarol Judit szobajaban. azt tudtatok, hogy felfelé "sok szerencsét", lefelé "védelmet" szimbolizal a dolog.
Aprilis 3-án vasarnap este beultem a joöreg Rönyóba, f8kor elindultam, hogy Hannover felé vegyem az irányt, természetesen sikeresen meg is érkeztem hetfőn reggelre, terv szerint.
Sok mindent megélt már ez a blog... Annak idejen, Franciaorszagbol hazaerve felkesz maradt par bejegyzes, nem volt sajnszom keszre tenni oket. Egy darabig hittem benne, hogy majd egyszer, de ma mar tudom, hogy azokbol sosem lesz semmi. Tavaly vegig voltak olyan otleteim, hogy na majd ev vegere egy osszeskastelyos bejegyzes, vagy valami extra, nem lett beloluk semmi.
Amig Katarban voltam, akik figyelemmel kovettek lathattak, hogy azert el-elmaradoztam folyamatosan, de egy szint utan mindig probaltam behozni a lemaradast, nem akartam ugy jarni, mint anno a francia témakkal. Belul mindig is kuszkodtem, mert tudtam hogy jaj ezt is leirnam, jaj azt is leirnam, de ahogy mar sokszor celoztam ra, ennyit irni egyszeruen boduletes mennyiségu munka. Mindig ugy voltam vele, hogy vagyok annyria dumas, hogy vagy leirom rendesen, vagy sehogy. Nemegy bejegyzes ment 1-2x a kukaba postzolas elott, mert ugy votlam vele, hogy ennek igy semmi értelme, majd 1 het mulva nekiulok valamikor inkabb megint.
Irtozatos ido és raforditoas viszont ilyen reszletességgel irni, (raadasul nem mindent emlekezetbol irtam, sokszor azert fotoztam le valamit, vagy jegyzeteltem, mert tudtam, hogyezt a blogon majd le akarom irni) es orokkon orokké nem lehet ezt csinalni. Karacsony kornyékén mar nagyon gondolkoztam, hogy itt a vége, behozom a lemaradast év végéig, és elkosznok. De amikor igy elgyengultem, es azt mondogattam magamnak, hogy ez vegulis nem egy utazoblog, ez az en nyilvanos naplom, amit szivesen megosztok masokkal is, ergo nagyreszben magamnak irom... szoval ilyenkor mindig jottek hangok, mindig jottek emberek, neha meglepodtem rajta hogy kik, akik kepben voltak a tartalommal, valamire reagaltak, vagy amikor elkezdtem meselni ravagtak, hogy mar olvasták. :D Dehat azt is tudom, hogy ennyit elolvasni sem kutya idobe telik. Szoval az ilyen hangok, velemenyek, amelyek (murphy szeruen) fokent ilyenkor jutottak el hozzam, mindig (najo nehanyszor, amikor ilyesmi futkosott a fejemben) ravettek, hogy folytassam. Neha azon is godolkoztam, hogy jo e ez igy, hogy ennyire kiteregetem a dolgaimat? Nem ereztem problemanak, mert tudtam, hogy elobb utobb ugy sem fogom birni tovabb. Szoval januarban vettem egy nagy levegot, és folytattam.
Majd megint jol elmaradtam, es aprilis vegen tkeppen 2 honapos lemaradast kellett bepotolni, ismét piszok sok ido kellett hozza - ha meg akartam orizni a teljeskoruséget, osszecsapni még mindig nem akartam. De elhataroztam, akarmennyi pozitiv hang is jon majd, Katarral lehet, hogy a blog is szabadságra megy hatarozatlan idore - igen, jol olvastad, nem merem azt irni, hogy a blognak is vége, soha ne mondd hogy soha. Ki tudja, lehet hogy egyszer hianyozni fog. Biztos nem fogok ujat kezdeni, hanem felutom a blogspot.com-ot, és keszitek egy bejegyzest "amikor az elfeledett blog masodjara eletrekel" cimmel. Vagy nem, ki tudja még hogy mi lesz. De jobb igy szepen lezarni a dolgot, befejezetetten, mint egy ponton tul csak nem irni semmit, és felbehagyni.
A NCL végi bejegyzes végén azt irtam, hogy
"Akik eddig velem utaztak – így online – azoknak köszi az eddigi figyelmet, higgyetek el, szamit a sok reakcio. Magamnak is irom, persze, mindenkinek azt mondom h micsoda naplo lesz ez kesobb, mindig rohogok a korabbi bejegyzeseken, az tény, de jo tudni, h nemkevesen raszanjak az idot, és erdekli oket, hogy mi is van velem a messzeségben. Teljeskoruségemmel felhagyni ezentul sem fogok, tehat aki elvezte az eddigi atszallasokkal boven tarkított utam, az remélem ezután is velem marad, öveket bekapcsolni, vasárnap irány Doha."
Most viszont azt mondom, hogy egyelore itt a vége, de csak ebben a formában. Németorszag egyebkent sem annyira kulonleges, mint mondjuk Katar, es velhetoen ennyi utazas sem fog befigyelni 2016 folyamán, ergo azzal vigasztalom magam, hogy annyi mindent ugy sem lehetne irni. Ordogi kor, akkor folytathatnam is, nem? :D
A bejegyzes osszes kepe itt talalhato. :) ( 46 db)
Vegulis de. Vagyok annyira extrovertalt, hogy egy mikroblogon folytassam. Ami epp eszembejut, akkor és ott, hogy ezt megosztanam, akkor megosztom. Nincs teljeskoruseg, nicnsenek hosszu storyk mellekstorykkal, nicns wiki idezet, nem fugg minden mindennel ossze, nem kell tudni levezetni pontosan, hogy mi miutan és miert tortént. Csak pillanatok vannak, avagy lesznek. Nem lesznek fb posztok sem. Akit esetleg majd éerdekel, hogy tortent-e velem valami hulyeség, érdekesség, annak majd eszebejut, hogy http://atesy17.tumblr.com
Sietni nem kell :) de azert kerek 4 het alatt szuletett mar 1-2 post arrol, hogy mi a franc is torténik Hannoverben és kornyékén, vagy eppen ott, ahova fuj a szel. Mindenkinek koszi az eddigi figyelmet!
Ezzel a keppel bucsuzom ;)
atesy - Hannover, 2016. május 1.
