Elérkezett az indulás napja

Az elmúlt 1 hétben elég sok mindenkivel sikerült találkoznom, akivel szerettem volna, sajnos sokan ki is maradtak, az idő volt a korlátozó tényező. Viszont nem szaladok el örökre ;)

Tegnap tartottunk egy light búcsúbulit szűk körben, ami igencsak jól sikerült, mindenkinek itt is köszönöm, hogy eljött. Egy képet megosztanék szívesen, de azt külön kérésre csak hétfőn, vagy utána. :) És akkor majd elmondom, hogy miért akkor.

A mai nap azonban a féktelen rohangálásé volt eddig, és lesz ezután is, este 8kor indulunk, és még van mit bepakolni, sőt még vásárolni is kell menni Endrével, szeretjük az utolsó pillanatra hagyni. Úgyhogy ez most nem is lett hosszú bejegyzés.

1 hét Riosul következik, aztán pedig végre értelmét is fogja nyerni ez a blog ;) Feb 5től akármi megtörténhet. ;)

La Réservation

Arról már írtam, hogy a síelés feburár 5.-ig tart, 7-én kell megjelenni Belfortban, akkortól van szállásom. A többiek hazaindulása után vonatra szállok Guillestre-ben. Eredeti elképzelés szerint Lyonban lennék 2 estét, ez viszont változott.

Azt viszont nem írtam, hogy korábban az előzetes elgondolások szerint - amikor még nem tudtam hogy mikorra kell érkezni Belfortba - volt olyan verzió, hogy síelés után lesz egy hét üresjárat, akkor elnézek erre arra, mert hazautazni, majd vissza értelmetlen lenne. Az alábbiak nem is ezt az egy hetes nézelődést valósítják meg, de legalább egy kicsit érezhetem magam "utazónak" :)

A vonatmenetrendet hosszasan elemezve rájöttem, hogy Marseille egy olyan hely, ami nincs vészesen messze, az eredeti útvonaltervtől, sosem jártam még itt, viszont Belforttól már kellőképp messzire esik ahhoz, hogy oda ne szervezzenek bármiféle kirándulást az egyetemen belátható időn belül. Ez egy kis kitérő lehetne, kerülő, városnézés, viszont visszafelé TGV-vel száguldhatnék Belfortból Lyonba. Ez a két gondolat generálta a következő koncepciót:

Montdauphin-Guillestreből nyomás Marseille-be (230km), ez 4 órás út (nem TGV), direkt járat. Előbbiből Lyonba jutni (300km), ha nem kellene várni a csatlakozást, akkoris 4,5 óra lenne. Ehhez jön hozzá, hogy Marseille Lyon TGV-vel megtéve az utat 1ó40 perc (315km). Tehát a TGV élmény mellett a gyorsaság elég nagyot megspórolna a "kerülő okozta" plusz km-ekből. Ezek után Lyonból közvetlen járattal lehetne 3óra 17 perc alatt megérkezni Belfortba. Mi lett az új terv? Szombaton Risoul > Marseille, vasárnap Marseille > Lyon, hétfőn Lyon > Belfort. Ez három vonatút, nem kell sehol szaladni a csatlakozásért, utazok TGV-n, és eljutok Marseille-be is. Nem unom el az életem 1 egész napon át tartó vonatúttal, és nem kell hajnalban kelni egyik esetben sem, hogy időben érkezzek a célállomásra.

A térképen lehet látni, hogy a Gap-re behúzott szélességi kör alatti megtett út (a térképen ez itt mondjuk autóút, a vonat nem teljesen ilyen) számít kerülőnek, az egészhez viszonyítva nem vészes.

Ezen gondolkodtam már egy hónappal ezelőtt is, viszont aztán mégis leszavaztam, jó lesz nekem vagy Marseilleben vagy Lyonban a 2 este, nem variálok. Marseilleben töltött 2 éjszaka ellen az szólt, hogy hétfőn mindösszesen 12 perc lenne a lyoni pályaudvaron átszállni ahhoz, hogy időben megérkezzek Belfortba, ismeretlen helyen ez nem biztos hogy kivietelezhető. A Lyonban tölött 2 este ellen pedig az szólt, hogy kimarad a nézelődés Marseilleben és a TGV is.

Ezek után kiderült tegnap, hogy a február 21-es héten, 3 napos, 2 éjszakás ottalvós kirándulást szerveznek a külföldi hallgatóknak Lyonba. Na akkor itt jutott eszembe újra, újra az 1 nap itt, 1 nap ott koncepció az előnyeivel egyetemben, és innen szólt még kevesebb érv a lyoni éjszakázás mellett.

Így megszületett a végeredmény, marad a vegyes koncepció: Risoulból busszal Montdauphinba, onnan vonattal Marseillebe, mindezt szombaton. Ott lesz időm kicsit nézelődni, másnap meg kell tennem az 1ó40perces TGV utat. Lyonban szintén lesz egy kis időzés, majd onnan hétfőn nyugodtan, nem hajnalban indulva, emberi időben tudom megtenni az út hátralévő részét egészen Belfortig. Ha nyár lenne Monaco-Nizza-Cannes fele is jó lenne kerülni. :) Sehol nem kell aggodnom azon, hogy lekésem-e a csatlakozást. Na és hogy mi lesz érkezés után, na az még jó kérdés...! :)

A terv annyira komoly, hogy ma foglaltam is le 1-1 éjszakára szállást Marseilleben és Lyonban...

Mi értelme?

Ha nem mennék Erasmus-félévre, nagy valószínűség szerint most tavasszal írhatnám a diplomám, ami 2011. júniusi államvizsgát, és az 5 éves képzés 6 év alatt való abszolválását jelentené. Régen is volt már az a 2005 szeptemberi beiratkozás. :) Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem diplomát írni mentem ki, és miért éri meg nekem plusz egy fél évet ráhúzni egy Erasmus-félév miatt?

Az első kérdésre válaszolva elmondható, hogy ebben konzervatív vagyok: Azt el tudom képzelni, hogy kimegyek, idegen nyelven tárgyakat veszek fel, hallgatok, és reményeim szerint teljesítek is, melyet az itthoni kreditrendszerben nagy valószínűleg el is fogadnak. Azt viszont abszolút nem tudnám elképzelni, hogy nulla ország-, hely- és oktatási rendszerbeli ismerettel akárhova odaállítok, hogy megérkeztem diplomát írni. Nem ismerek senkit, a beszéd sem tudom hogy fog menni az ország nyelvén, de azért diplomát akarok írni. Ez a gondolat tántorított el ettől legfőképpen, illetőleg közrejátszott, hogy 2010 tavaszán még nem volt biztos, hogy ebből 2011. tavaszra diplomatervezés lehet (a remény persze megvolt).

De akkor miért éri meg? Én ezt pontokba szedve szoktam másoknak elmondani:
1, ragadhatnak rám hasznos dolgok, amelyek az itthoni képzés témájához kapcsolódnak, vagy "kitekintő" témáknak számítanak. Nem várok horrorisztikus szakmai fejlődést, de azért valamit csak okosodom, ha máshova járok fél évet egyetemre.
2, nyelvet tanulok. A képzés angol-nyelvű lesz, kötelező francia nyelvórákkal. Arra számítok, hogy amikor hazajövök, jól fog menni az angol és a francia szóbeszéd. Hogy ez így lesz-e, és ha igen, milyen szinten, az majd kiderül. :)
3, Fejlődik az önállóságom: minden bizonnyal furcsa és érdekes lesz eleinte egy teljesen idegen közegben, idegen nyelven kommunikálni. Véleményem szerint ez az élet bármely későbbi területéhez hasznos adalékul szolgál.
4, Látok egy kis "világot", ha nem kell megszakadni a tanulástól (majd kiderül) akkor pihenek, kirándulok, bulizok, megismerem a francia mentalitást és kultúrát (már amennyire fél év alatt lehet).
(+1, sokaknak panaszkodtam, hogy elég erős volt az elmult időszak a DHL vs. BME viszonylatban. Gyakran reggel 8-ra mentem be suliba, bent voltam 14-15-ig, hazaértem ledobtam a cuccom, ettem valamit, aztan lehetett rohanni dolgozni. Aztan mikor este 9-10kor hazaértem, még gyakran neki kellett állni valami leadandót, házit készíteni. Másnap újra ugyanez a program. Na ez a körforgás most különleges módon változik át - ami kétségkívül jót fog tenni....)

Le plan préliminaire

Egy korábbi bejegyzésben ( > itt) már volt szó arról, hogy január 28.-ai buszindulással kezdődik a kaland. A teljes felsorolás igénye nélkül az "EndreRobiÉviBandi és még páran" alapfelütésű társasággal megyünk síelni (illetőleg néhányan inkább snowboardozni :D) Risoulba, indulás péntek este. (Hagy jegyezzem meg, hogy kár hogy Captain Dobi és Tötti nem jönnek.)

Ezen blogban erre az első hétre még nem kifejezetten koncentrálok, majd el tudja mesélni az itthoniaknak, aki ott volt. :) Az előzetes terv (Le plan préliminaire) szerint a többiek február 5-én, szombaton délelőtt indulnak el haza. Ekkor fogok én a Montdauphin-Guillestre nevű település vasúti pályaudvarán vonatra szállni.

A mellékelt kép (viamichelin.com) alapján látszik, hogy a Risoul1850 - Belfort útvonal még autóval is 622 km, és elvileg 7 órát vesz igénybe. Kivehető, hogy a Genf (genéve) környéki Chamonix/Mont Blanc-ot magában foglaló Alpok vonulatot bizony kívülről kell megkerülni. A vonatközlekedésre ugyanez mondható el, nem túlzottan lehetne "levágni" belőle. A story folytatásához tudni kell, hogy azt írta nekem az egyetemről Haylee, hogy a helyemet hétvégén nem tudom elfoglalni, hétfőn kellene érkeznem. 

A fenti két tényező világított rá arra, hogy osszuk fel az utat. Lyon a képen nehezn kivehető (17-18-as pont), ideális helynek tűnik arra, hogy odáig elvonatozzak szombaton, és ott két estét eltöltve folytassam a vonatutat Belfort felé. Így kicsit tudok várost is nézni, és nem utolsó sorban nem kell egy nap 8-10 órát vonatozni, és aggódni, hogy mi lesz, ha lekésem a csatlakozást.

A Lyoni szállást még nem sikerült lefoglalnom, folyamatban van a dolog, kaptam URL-eket (internetcím) a franciákból, hogy hol érdemes nézegetni, illetőleg foglalni. Ha minden jól megy tehát, február 7-én fogok Belfortba megérkezni. 

Az itthoni program indulásig a hátralévő vizsgáim sikeres abszolválása, okosodom még 1-2 francia és angol különórán, valamint akivel tudok, és belefér, megpróbálok egy talit összehozni a "nagy út" előtt. :) [No meg persze biztos lesz valami buliféle is, de ezzel csak nem lehet kezdeni a felsorolást, vizsgaidőszak van! :) ]

Remerciement

Ez a dolog nem érint mindenkit: Már most, elindulás előtt, még idejében :) szeretném hangsúlyosan megköszönni Édesanyámnak és Édesapámnak a támogatást. - Itt IS, mert ezt ők is olvasni fogják, nagy valószínűséggel rendszeresen is. :) Lehet előre tudni, hogy 5+ hónap eltöltése Franciaországban nem lesz olcsó mulatság, kapjuk az ösztöndíjat, és valamennyit próbáltam félretenni is (több-kevesebb sikerrel :) ), de az a helyzet, hogy az ő segítségük is szükségeltetik ahhoz, hogy ez az Erasmus kaland megvalósulhasson, és ne CBA-s szalámis száraz kenyeret kelljen enni a cél érdekében, illetőleg majd a megvalósulásakor. :) Úgyhogy köszönöm szépen! Drága befektetés a gyerek, jelen esetben (értem ezalatt magam) remélem jó lesz a hozam is. :) (Ezt persze egy Erasmus félév nélkül is pontosan ugyanígy gondoltam volna.)

Hol leszek és mit csinálok?

Érdemes szólni pár szót pontosabban a célállomásról és a körülményekről: Az Erasmus ösztöndíj egyetemisták számára pályázható külföldi tanulmányi félévet tesz lehetővé, melyhez pénzbeli támogatás is jár. Ez azt jelenti, hogy aki elnyeri az ösztöndíjat (alapesetben) kap x összeget, és kimehet tanulni, ahol az oktatása költségtérítésmentes, ergo arra van az ösztöndíj, hogy ebből a szállást és a mindennapi létet finanszírozza az ember. Erre 5-6 hónapon keresztül viszont francia árszínvonalban gondolkodva nyilván nem elég az ösztöndíjjal kapott összeg. Sajnos.

Az egyetem, ahova megyek, az UTBM: Université Technologie de Belfort-Montbéliard. Az 50ezres lélekszámű kisváros Franciaország keleti szélén Baseltől és Strasbourgtól nem túlzottan messze, a német-svájci-francia hármashatár közelében fekszik. Lásd térkép.

Ide kattintva lehet egy kicsit magyarul olvasni a város történetéről.

Sokan kérdezték meg, mikor meghallották, hogy Franciaországba megyek, hogy "Te tudsz franciául"? :) Erre mondom én, hogy "Je parle un peu francais!". - Magyarán egy kicsit beszélek franciául. Célzottan olyan helyet választottam, ahol angolnyelvű-képzés keretein belül vehetek fel tárgyakat, így az óráim angolul lesznek. (Ilyenkor mondta mindeki azt, hogy "Jaaaaa".) Viszont augusztusban ugy voltam vele, hogy ha megyek, ha nem (még majd kiderül), ha egy kicsi francia rámragad előtte már itthon, az nem baj. Ezért vettem fel a suliban egy kezdő francia tárgyat. Ez arra volt jó, hogy alapszavakat megtanuljak, és hogy majd ne Franciaországban dőljek a késembe, amikor a 99 nem simán kilencven-kilenc nem egy két elemből álló egyszerűség, hanem maga az igazi quatre-vingt-dix-neuf. (4x20+10+9)... Szóval beszélni még nem tudok franciául, de kint kötelező lesz foglalkozni vele a suliban, ehhez próbáltam már itthon egy kis alapot összevadászni... Voltam két alkalommal különórán is, valószínűleg még kettőt megpróbálok besűríteni a programba. Aztán majd meglátjuk, hogy mire lesz elég.

Franciákkal e-mailezni angolul

Azt lehet hallani mindenhonnan, hogy a franciák nem szeretik a külföldieket. Nem szeretik ha valaki angolul beszél, meg a magyarokat sem szeretik. Ez lesz kultúrmisszióm elsődleges célja, hogy ezen állításokat igazoljam, vagy cáfoljam. :) Az mindenesetre biztos, hogy az angolnyelvű e-mailezéshez sem volt nagyon kedvük eleinte.

Augusztus elején kezdtem el írogatni az e-maileket. Először csak 2 e-mail címre, 1 hét múlva 3ra, majd 4re. Szeptemberben összesen 2 alkalommal kaptam választ egy bizonyos Ana-Mariától, a válasszal viszont korántsem voltam elégedett, "5kérdésből 2re válaszolunk" volt az arány, szeptember 20-án, és 23-án is.

Ezek után csend következett, folyamatsoan egyre több e-mail címet vadásztam le az egyetem honlapjáról, mert ugye rengeteg mindent keleltt volna kérdeznem, sok olyan dolgot is, melyekre szükség volt, hogy itthon októberben le tudjam adni a még leadandó papírokat. Október végén vettél fel újra a fonalat, olyan ember válaszolt, akinek igazából köze nincs az Erasmusos diákokhoz, de látszott rajta, hogy idegesíti, hogy még mindig nem tudtam meg amit akarok. :) Október 26tól egy Zelda nevű hölgyemény volt az első, aki végre készségesnek mutatkozott, mindenre számozva válaszolt, sok tévhitet eloszlatott. Ekkor kezdtem sok dologgal kapcsolatban tisztán látni, ekkor derült ki végülis ténylegesen, hogy csak akarok én menni, ez egy kihagyhatatlan lehetőség, és akiket megkérdeztem, mind-mind bíztattak is.

November közepén végre megérkezett Haylee a szülési szabadságáról - a külföldről érkező diákok tényleges felelőse - kiküldtem levélben amit kellett, kaptam tőlük postán welcome packot és mindenben segített, tanács szinten is, ha olyat kérdeztem.

Kiderült, hogy február 1-jétől kellene Belfortba érkezni, viszont a szemeszter csak február 21-én kezdődik, előtte "csapatépítés", városnézés, intenzív francia nyelvtanfolyam, és hasonló programok várnak. Rákérdeztem, és azt javasolta, ha szeretnék, nyugodtan menjek síelni a barátaimmal, ráérek érkezni 7-én, nem maradok le semmi halálfontos dologról, nem kerülök hátrányba. Így akkor be mertem fizetni az előleget síelésre, amiről ekkor már tudtuk, hogy jan. 28.-ai buszindulással fog kezdődni...

Megfogant az ötlet

Hogyan jött ez az egész? - merülhet fel a kérdés jogosan. Feltételezem hogy minden olvasó tisztában van vele :), hogy BME hallgató vagyok 2005 óta, közlekedésmérnök szakon, logisztika szakirányon, hagyományos képzésben. Tekerjük vissza az időt, méghozzá 2008-ig. Ekkor volt a koliban egy Erasmus-fórum, ahol mindenféle ösztöndíjakra buzdítottak minket, hangsúlyozván hogy nagyon kevés a jelentkező. Ekkor fogant meg bennem a gondolat, hogy jó lenne - majd egyszer valamikor. 2009 tavaszán utánajártam a dolgoknak, és kiderült, hogy nem feltétlen kell, hogy 5 egészes átlaggal rendelkezzek, megtudtam, hogy mindig tavaszi félév elején van a jelentkezés.

Ezek után került ki Erasmusra Dobi bnője, Bogi, Isztambulba. Ez - bár neki szakmai gyakorlat volt - a közvetlen környezetemben történt, nyilvánvalóan tudatalatti hatást gyakorolt rám, hogy nem elérhetetlen a dolog. 2010. márciusára addig görgettem magamban a dolgokat, hogy jelentkezni kell, elvégre ha így teszek a lehetőségem adott esetben felkínálkozik, és még meggondolhatom magam, ha nem jelentkezem, vége a dalnak, utólag már hiába fogok sajnálkozni. Ekkor volt tehát a jelentkezés, és a 3 megjelölt hely közül a 2.-at kaptam meg (a 3 hely egyébként Svédo./Stockholm, Franciao./Belfort, Dánia/Odensee volt.), Húsvét után hirdették ki az eredményt.

Ezek után a gondolkodási periódus keletkezett. Úgy voltam vele, hogy majd látom hogyan alakulnak a suliban és a munkahelyen (DHL Express) a dolgok, van időm még gondolkodni, hogy mi legyen. Telt múlt az idő, aztán augusztus környékén gondoltam ideje lenne váltani 1-2 e-mailt francia barátainkkal...

Létrehozva

2010 szeptember óta készültem létrehozni egy blogot, ahol majd sok érdekes dolgot lehet olvasni. Annak lesz érdekes, akit érdekel hogy mi történik velem a Franciaországban töltött 5+ hónapom alatt. Hamarosan kis előszóval kezdem majd a bloggerkedést. :)