Augusztus elején kezdtem el írogatni az e-maileket. Először csak 2 e-mail címre, 1 hét múlva 3ra, majd 4re. Szeptemberben összesen 2 alkalommal kaptam választ egy bizonyos Ana-Mariától, a válasszal viszont korántsem voltam elégedett, "5kérdésből 2re válaszolunk" volt az arány, szeptember 20-án, és 23-án is.
Ezek után csend következett, folyamatsoan egyre több e-mail címet vadásztam le az egyetem honlapjáról, mert ugye rengeteg mindent keleltt volna kérdeznem, sok olyan dolgot is, melyekre szükség volt, hogy itthon októberben le tudjam adni a még leadandó papírokat. Október végén vettél fel újra a fonalat, olyan ember válaszolt, akinek igazából köze nincs az Erasmusos diákokhoz, de látszott rajta, hogy idegesíti, hogy még mindig nem tudtam meg amit akarok. :) Október 26tól egy Zelda nevű hölgyemény volt az első, aki végre készségesnek mutatkozott, mindenre számozva válaszolt, sok tévhitet eloszlatott. Ekkor kezdtem sok dologgal kapcsolatban tisztán látni, ekkor derült ki végülis ténylegesen, hogy csak akarok én menni, ez egy kihagyhatatlan lehetőség, és akiket megkérdeztem, mind-mind bíztattak is.
November közepén végre megérkezett Haylee a szülési szabadságáról - a külföldről érkező diákok tényleges felelőse - kiküldtem levélben amit kellett, kaptam tőlük postán welcome packot és mindenben segített, tanács szinten is, ha olyat kérdeztem.
Kiderült, hogy február 1-jétől kellene Belfortba érkezni, viszont a szemeszter csak február 21-én kezdődik, előtte "csapatépítés", városnézés, intenzív francia nyelvtanfolyam, és hasonló programok várnak. Rákérdeztem, és azt javasolta, ha szeretnék, nyugodtan menjek síelni a barátaimmal, ráérek érkezni 7-én, nem maradok le semmi halálfontos dologról, nem kerülök hátrányba. Így akkor be mertem fizetni az előleget síelésre, amiről ekkor már tudtuk, hogy jan. 28.-ai buszindulással fog kezdődni...
