2015. január 30., péntek

társaság

Legutóbb csaltam, sokkal több kép volt, mint 3, viszont sokkal kevesebb szöveg, mint 3000 karakter. Nem fogjatok kitalálni, most hogy fogok csalni. Ez a bejegyzés mindenkinel szól, de leginkább azoknak, akiknek lesz 1 percnél több idejük a végigolvasására, akár most, akár később :D



Milyen a társaság, hogyan is érzem itt magam? Egyreszt van e életem munkán kívul, és az miből áll, valamint milyen a feeling, mikor bent vagyok a cégnél. Nem lehet nem összemosni a kettőt. Kívülállóként, egy idegen országban, tudván, hogy csak ideiglenesen vagyok itt 6 hónapra, elég nehéz bármiféle angol társaságba beilleszkedni.

Amikor megérkeztem, itt volt a Matt srác, róla volt szó, elhívott a bucsubulijára, ami tele volt hihetetlen tisztán, tagoltan, szepen, és lassan beszelő emberekkel - képzelhetitek. :D Botrányos volt. Volt viszont egy faszi, akit feltunoen jol ertettem, raadasul akkora meselokéje volt, mint nekem magyarul, igazabol elkezdte ugy elmeselni, hogy mit tud Magyarországról (merthogy jart ott többször)  mintha vizsgan kerdeztem volna. Mindent, két város, egyesules, hidak, lanchid, varosliget, csak lestem. De latszott rajta, hogy elvezte, amikor Mo-n volt. Na aztan csak eljutottunk addig, hogy bekérdeztem, hogy ö ugye nem igazi angol. :D De  az, csak 7eves korátol huszon x even at élt az USA-ban, nem volt meglepo hat az akcentusa... Ismét bizonyitasra kerult szamomra, hogy az angol angol az erthetetlen az amerikai angolhoz hasonlitva szamomra. Na sebaj. Megtudtam egy csomo mindent arrol, hogy milyen franciaorszagban kabriozni normandiaban, ha sut a nap, vagy hogy mi a kulonbség az amcsi és az angol big mac, vagy bacon között. Nagyon poen volt.

Namármost, a Matt lelépett, bent a cégnél akikkel körül vagyok veve, azok egyreszrol nem velem egy korosztaly, masreszrol csalados emberek, nem az a kategoria, akiket csak ugy leszolitok, hogy csinalunk e valami programot a hétvégére. A multkori buliban, akikkel dumaltam, ugy csinaltak utana hetfon, mintha nem ismernenek fel. Otthon egy forditott helyzetben en a folyoson egy nagy szevasszal kezdve probalnam kielemezni, hogy mi is tortent péntek este. :D Szoval tarsasagilag a szerencsés része a dolgoknak, hogy van egy velem azonos programban résztvevő olasz csajszi itt Newcastleben, ugyanigy 6 honapot tölt itt el, mint én, csak ő egy teljesen másik részlegen. Mivel egy hajoban evezunk, ő az, akivel lehetőségem van barmilyen szinten szocializalodni, még anno ősszel firenzében spanoltam le vele alapszinten.

Kis kitérő: honnan realizalom igazan, hogy mi a kulonbség a nyugati életszínvonal, és a magyar között? Elöször is az arakrol, ami miatt senki sem panaszkodik, masodsorban meg onnan, hogy mig egy nemet merci gyari melos siman megvesz egy c mercit és azzal furikazik, egy angol gyari melos siman elmegy nyaron két hetre a karib tengerre a csaladdal megeroltetes nelkul - vagy igazabol barhova ahova akar; az olasz csaj nem azon gondolkozik, hogy elkocsikazzanak-e a baratjaval parszaz km-re nyaron, hanem hogy az oszi indonez dzsungeltura utan peruba melyik heten menjenek; ADDIG a magyar ember meg orul, ha a balatonra, vagy horvátországba el tud jutni egy hetre, es aki ezt meg tudja tenni, az mar magyar viszonylatban szerencsésnek mondhatja magát. Ezért van az, hogy kijon ide a sok gazdasági bevándorlo (vagy nem? hogy is van ez? sebaj, ne politizaljunk), aztan itt sporolva probaljak megalapozni a jövőt... Szomoru egy helyzet.

Tehat az olasz csajrol akartam irni 1 bekezdest, az elejen elegge felcseszodtem rajta, hogy egybol kapott ceges autot, elso nap reggelén elkésett, mégis tárt karokkal várták a gyár ajtajában, az elso munkavedelmi fejtagitas utan erte egybol jottek, nincs gond az angol bankszamlajaval, nem toroltek a repulojet, hamarabb birt ezert lakast nezni, sot hamarabb is koltozhet(ett volna elvileg). Mondom hol itt az egyenloség? Felcseszodtem. Aztan a perus storyja utan még o panaszkodik hogy szara fizetése? :D Amikor megtargyaltuk, hogy euroban nezve ki mennyit kap, akkor szerintem elszegyellte magát, és temat valtott.

Ami viszont jol jott ki, hogy a kezdeti 1 het utan atcuccolt abba a hotelbe, amiben en vagyok, igy szepen tud hurcibalni addig, amig egy hotelben lakunk, es nem kell buszozzak, ezzel nemkeves tomegkozlekedési idot atkonvertal nekem gyarban eltoltott idővé. Mert bent total alkalmazkodom ahhoz, hogy mikor akar jonni menni, en mindig idoben ott vagyok, ha mar o tesz szivesseget. Eszembejut am nemegyszer, mikor kecskemetre kocsikaztunk nap mint nap. Ugyanaz a sz.r van most is csak kicsiben: sotétben kelek és erek be a gyarba, sotetben erek a hotelbe, valaki diktalja hogy mikor jon megy, és én MINDIG ott vagyok időben, de mivel nem nalam a slusszkulcs, néha nekem kell varni.

Néha? Elég mediterrán az időkezelése a hölgyeménynek, mondjuk ugy hogy ha valamit 5 perc mulva akarok, akkor azt mondom neki, hogy 10 perc mulva ott találkozunk, és még igyis nekem kell varni. (Elfelejti a dolgokat, elhagyja a kocsikulcsot, szobanyito kartyat, laptopjat, stb stb). Varial, varok ra, azt mondja hogy jon kajalni, aztan mikor mar megdoglok ehen, akkor kozli, hogy o még sokkal kesobb fog menni, uh ha gondolom menjek nyugodtan. :D Sebaj, amugy joszandeku, de nala ez a zilált mentalitas genetikailag kodolva van szerintem. :D Még egy nagy elonye van nem megharagudni ra semmi miatt: neki ez mar a 3. helyszíne a program berkein belul: sok mindenrol tud nekem folyamatosan infokat adni, olyan dolgokrol, amelyek nekem nem egyertelmuek, hisz nekem ez csak az elso kulfoldi helyszinem.

Nade valahonnan onna kanyarodtam el, hogy mivel hasonlo szituban vagyunk, tudunk egymasnak legalabb panaszkodni (hetfon igazi panasznapot tartott, hallgattam hogy a sok szarrol a storykat, ami a nyakabazudult - igazabol jobban megszivta sokkal, mert neki a Matt dolgait kellett atvenni, en meg egy teljesen uj pozit kezdtem el), meg mondom van kivel elmenni kajalni meg ilyenek. Judiskának üzenem hogy aggodalomra semmi ok, nemhiaba skypeolunk annyit, várom már, hogy megérkezzen, úgyhogy határtalan bizalmát továbbra is változatlanul megtarthatja ;)

Az olaszoknak van egy ilyen newcastle-i olaszok csoportjuk facebookon, lehet krealnom kellene egyet magyaroknak, mert a csoportnak hala (hurra) voltam a heten egy vacsoran, ahol 6an voltunk, nagyon vicces volt, ugy ereztem magam, mint anno erasmuson, nyomjak a szoveget olaszul (akkor spanyolul ment), en meg kamillazok, aztan neha 1-2 rendesebb atvaltott angolra, es ugyragadtak. Vegul az egesz esti kajalas egy jo nagy heves olasz veszekedesbe csapott at, csak ugy mutogattak a kezukkel, mikozben durrogtak a fasiszta, kommunista jelzok, felemlegették berlusconit, mussolinit, vilaghaborukat, valsagot, eszak-dél olasz ellentétet, meg mindent... Nagyon poen volt! De amugy az is, hogy az egyik csaj es srac egy mukkot nem beszel angolul es itt vannak honapok ota... Az egyik faszi "bizniszt akar inditani" a haverjaival, és itt van mar emiatt két éve. Nem dolgozik, nem tanul. A masik meg azert nem ment magyarorszagra dolgozni, mert a korabbi cege odatelepitette a gyartast, ha megy, akkor tobb mint 50%kal vagtak volna meg a fizetését. A harmadik egyetemre jar. Uh minden féle fajta. A két angolul nem nyilatkozorol nem tudok mit mondani, de a tobbiekel el lehetett dumalgatni.

Na de mi van a meloban? Az se kutya. Ha ugyanaz az ember 5x szembejon,akkor 5x koszon. Mindenki mindig allandoan koszon, de csak 1szavasat. Kezet viszont senki nem fog. Se a nap elejen, se a het elejen, se semmikor. Bizarr. (Bar ennek orulnom kellene, hisz mikor gimisek voltunk es Los Csabi azert ert be 2 perccel hamarabb nalam a szuper 50m-re levo gimibe a kolibol, hogy kezetfoghasson 7:58-8:00ig az egesz osztallyal, mar akkor ki voltam akadva, hogy en ugyan biztos nem allok neki kezet fogni mindenkivel, majd hangosan koszonok! :D)

Ezenel bevett szokás, hogy mindenki böfög. Igen. Komolyan. A gyártásban, a folyosón, az udvaron, az ebedlőben, de ami durva az az, hogy még meetingeken is. Hihetetlen. :D:D Uh vigyazni kell, mert nekem ez otthon is jol ment, dehat azert nem bent a cégnél! :D:D

A give respect // gain respect elve ervenyesul, akivel normalis vagyok, az normalis velem, akit leszarok, az rondán néz, meg hoborog ha valami van. Ezt mar kiprobaltam, mondhatom hogy kicsit tapasztaltam is. A gyartasban van egy magyar srác, ő is jo arc, jol el lehet vele dumalgatni barmirol, nem utolso sorban sokat lehet tole is tanulni az itteni céges dolgokkal kapcsolatban.

Az irodaban, ahol ulok, ul a fonokom, 1-2 masik manager, 1-2 asszisztens, meg a 3fos komplett munkavedelmi osztaly, poenosak, kerdezgetnek, lassitanak ha nem ertettem valamit. Ma az egyikuk megtanulta magyarul a munkavédelem és munkabiztonság szavakat, jol rohogott eloszor rajtam, mikor mondtam, utana sajat magan, hogy ezek milyen viccesen hangaznak magyarul.

A fonokkel most csutortokon (tegnap) sikerult végre eloszor leulnom ugy beszelgetni, hogy annak egy ertelmes vegeredmenye lett, nem csak elhadarta hogy mit akar, hanem kicsit mentoralas jellegu is volt a dolog, korabbi tapasztalatairol volt szo (hasonlo temakorben), jotanacsokkal latott el, probalt felvillanyozni, pont akkor, amikor kezdtem kicsit elkenodni, hogy b.sszus mi lesz itt. Épp jokor tette, sikerult neki, uh azota kicsit jobban vaganyon erzem magam.  Megkaptam, hogy nincs még meg,hogy mi a konkrét projekt és cél, menjek, es alakitsam ki a sajat matrixom, amin majd mérni fogunk, és amin majd a fejlodést mérjük. Ergo szabad kéz is meg nem is, na majd meglatjuk mi lesz. Jovo heten Braziliaban lesz a foni, az biztos, (ott van egy testvergyarunk), uh mire visszajon, produkalni kell valamit, és indul majd a heti, rendszeres megbeszeles, amikor szepen beszamolok neki arrol, hogy mi a sz.rraltoltom az idomet nap mint nap, és milyen eredmenyeket tudok felmutatni. :D

Paul egyik beosztottja, egy cell leader (termeles egyik szegletének nagyfonoke) szinten jo arc (nemtudom irtam-e mar rola), o az aki szakmai (es nem management) szempontbol igazgatja a dolgaimat, 3 het alatt vele is sikerult megtalalni a normalis hangot. A termelesen dolgozo emberek, muszakvezetok furcsak, kivel jobb a viszony, kivel kevesbe, ami rettenet szar, az a 4 muszak... Amikor egy csapat végignyom egy hetet nappal, utana 2 hetig nem is latom öket... Uh most hetfon jonnek azok a sracok majd, akik azokban a napokban voltak, amikor eloszor beleptem ebbe a gyarba. Ehhez eleg nehez alkalmazkodni, ezt lekovetni. Nade majdcsak lesz valahogy.

Ami viszont még nagyon feldobta a napom csutortokon: Teljesen spontan ult oda hozzam ebednel a két masik cell leader, hogy mizu, egyikkel volt korabban megbeszelesem, a masikkal csak ilyen hellohello, de nagyon normalisak, nagyon poenosak voltak, beszeltunk mindenrol, es amikor 6x sem értettem, hogy mi az a rubi, es elkezdte elmutogatni, hogy az egy olyan labdajatek, ahol a labda alakja..... akkor mar rajottem, rÖGbi. :D Rohogtek rendesen. Mondtak hogy szokott lenni ceges csoportos meccsnezes (rendes foci, nem rugby), meg neha neha mennek itokazni, ma lett vna egy szervezes, csak lefujtak, de majd szolnak, aztan menjek en is. Ez a korabban leirtak fenyeben nekem total meglepo volt. Soha sz.rabb emberekkel ne talalkozzon senki, azt kivanom ;)

11200 karakter? Nem olvasom vissza, nincs kedvem. Koszi ha idaig eljutottal. :D Igerem visszaallunk a 3000 karakteres rendszerre ezentul.