2011. április 22., péntek

A nap, amikor 2x szálltam fel, avagy irány Norvégia

"Lassan gurultunk. Lassan. Itt ott kanyarodtunk, a sok szép színes felfestést követve. Hogy meddig fogunk így gurulni, arról fogalmam nem volt. Egyszercsak megérkeztünk egy nagyon, nagyon széles "úttestre". Ezt csak úgy vettem észre, hogy a gép másik oldalon lévő ablakán próbáltam kilesni, átnézni 5 ember felett. Igen nagy sugarú jobbra kanyarodás következett. Állj. A szokásos procedúra ezúttal sem maradt el: Néhány másodperc veszteg álldogálás, majd meghallottam, hogy felpörögnek a hajtóművek. Nagyon felpörögtek. Aztán egyszercsak a "kuplung" felengedésre került, a "gázpedál" pedig besüllyedt. A tempó irdatlanul kezdett növekedni, az első pár méteren pont úgy, mintha egy GSX-R-rel csúsztatott kuplunggal indulnánk. Az ülésbe préselődtem, éreztem az adrenalin szintem megemelkedett, libabőrös lettem, élveztem, hogy érzem a gyorsulást. Ezt szeretem a motoromban is. Aztán egyszercsak elemelkedett az eleje... még mindig gyorsultunk... majd egyszercsak huss, megindult az egész gép felfelé, különös lendítő érzéssel a hátulja is átadta magát a légtér élvezetének..."


2011. április 21. Hetekkel ezelőtti elhatározások, hotelfoglalások és vonatjegyvásárlások. Egy 4 fős round-trip 2 fős kezdetének napja, kiindulási pont: Belfort, Franciaország. :) Északi szélesség  47°38'29.18'', Keleti hosszúság   6°50'48.31''.

Az április 21. valójában számomra 20-án kezdődőtt, méghozzá este 21.00kor. Ekkor értem haza a gyrosevésből, és kezdtem el készülődni. Pakolásztam, megfürödtem, zenéket töltöttem a telefonomra, Dobival megdumaltuk a leglényegesebb pontokat. A dolgok - szokásomhoz híven - olyan szinten elhúzódtak, hogy nem feküdtem le aludni. Reggel 4h30 kor - mivel tömegközlekedés Belfortban akkor még nincs, megindultam a vonatállomás felé. Eurot vettem le a bankszámlámrol, majd a pályaudvaron megkezdtem a várakozást. Az "Intercités" meg is érkezett, a 14-es kocsiba volt jegyem, kívülről viszont nem voltak feltüntetve a számok, így igazából fogalmam sincs hogy hova ültem, de hála az égnek nem érkezett senki, aki pont oda akart volna ülni. Elindultam hát Párizs felé az 5h21es vonattal. De a cél első körben nem Párizs volt, hanem Norvégia, Bergen. Miért Bergen? Mert Hadobi András barátom ott tölti az Erasmusát, ha eddig még nem említettem volna. :) [Akik nem tudják esetleg, gimi óta barátom, és BPn lakotársam is egyben a kezdetek óta] Miért nem Baselből repültem? Mert innen jóval olcsóbb volt a repülőjegy ("csak" 158 euro), és mert a Fro.-ba történő visszaérkezés utan Párizs lesz a következő program.

Ha autoval akartam volna menni, csupán 24 óra lett volna megállás nélkül, a közel 1800 km-es táv. :D Így inkább a repülő mellett döntöttem.


A Párizsba tartó vonat kb 5 helyen állt meg, én a sötétben még el is szenderedtem, nemegész 2 órát sikerült aludnom, - csak szakaszosan, mert amikor bemondták h melyik államas következik, az kb mindig halálra rémisztett, olyan hangos volt -, majd felkelt a nap, így utána az élet nagy dolgain való gondolkodással ütöttem el a maradék két órát.

Elöljáróban elmondom, h a különösen a reptereken nem sokat dokumentáltam, de lesz még rá alkalmam majd. Párizsba menetrendszerint 9:37-re kellett volna megérkezni, egyik Párizs szakértő ismerősöm előre jól be is ijesztett, hogy nehogy megszívjam, a gép 11:40kor indul, de mivel a taxi 55 euroért vitt volna ki a reptérre, ezt inkabb leszavaztam, és bíztam abban, hogy nem lesz gond. A vonat 9:30kor meg is érkezett, turbó módra kapcsolva leszálltam elsőként, igen gyors tempoban gyalogolva roptam az utcát a Gare d' Est (Keleti pu.) felől a Gare du Nord felé.

Gare d'Est hátulnézet, utban a GDN felé


Szerencsére csak 1 embert kellett leszólítani, h merre van, aztán egyértelműen ki volt táblázva. Kb 5-7 percet ha gyalogoltam, még a levegő is más volt, életem első lépései voltak ezek Párizsban, bár nem sok túl nagy érdekességet láttam... :)  Az állomáson nem volt egyértelmű, hogy a RER-re (HÉV) hol lehet jegyet venni, így utánakérdeztem, megmondták, megvettem (8.5 euro), 9h48kor már a "B" elnevezésű RER-en ültem, az expressz változaton, ami nem áll meg csak a reptéren. Két megállója volt, CDG Terminal 1, és Terminal2. A RER-en utcazenesz tangoharmonikas jatszott, tisztára a filmekben éreztem magam, odaképzeltem mellé az Eiffel tornyot :) Ezek után egy másik arc mikrofonba énekelve gitározva énekelt. Pont úgy, mintha BPn a combinon beállna vki a csuklóhoz, és ott nekiállna zenélni. A produkcio utan mind2en mentek egy kört persze papírpohárral, hátha valaki megtámogatja őket. :) Leszálltam tehát a CDG T1-nél, ami tképpen a 3as terminál: ez azt jelenti, hogy egy vezető nélküli (CDGVAL nevű) másik "kisvonat" két irányba közlekedik a 3asról, az 1-es és a 2-es terminál felé. (a 3 tehát a kettő között van).



Lufthansa járatra volt jegyem a reptérre belépve szinte világítottak sárgán a Lufthansa feliratú check-in pultok, és automaták (én már előtte neten választottam helyet mindkét repülőre) gond nélkül kaparintottam meg mind2 repülőre a beszállókártyát, minden egyértelműen (angolul is) kitáblázva.


10.33kor már a csomagom is le volt adva. Ezek után elütöttem az időt, lestem a repülőgépeket, Playstation 3-mal játszottam (ingyen), nézelődtem járkáltam. Tehát, röhögve elértem a gépet. Még az előző frankfurti járatot is elértem volna...

Az 1-es terminal alakja különösképp érdekes, a képen is lehet látni amit fent beillesztettem, hogy van egy központi rész, ott van a csomagfeladás, check-in, meg minden, és ilyen mozgójárdákon:


lehet átcsorogni a terminál megfelelő kapu szekciójához a föld színe alatt, az enyém pl a 60-68ra volt kiírva, ami 8 indító állást jelent az összesen 7x8ból... Tehát csak itt egyszerre 56 repülő parkolhat be felszállásra készülve. Nem tudom Ferihegyen mennyi, de ránézésre sem érdemes még csak hasonlítani sem, akkora. A 2-es terminálról meg inkább ne is beszéljünk. (Lásd kép). Láttam minden féli légitársaság gépét amit el lehet képzelni, Malévet viszont nem. :)

Lassan elérkezett a boarding time, 11.30 körül elkezdtek az emberek felszállingózni a repülőre. Majdnem utolsónak szálltam fel, és a leghátsó sorban, 2 kb 10-12 éves - az olvasott könyv alapján szerintem - skandináv csaj mellé ültem. A kisebbik arcán messziről látszott mikor meglátott, hogy vajon oda fogok-e ülni, ha nem, akkor ő ül az ablakhoz. Pechje volt, mellé szólt a jegyem. Mivel ott akartam ülni :P

Felszálláskor mindig azon gondolkozom (mar azon ritka alkalmakkor mindig, amikor felszallok :D), hogy hol előzné meg a repülőt a GSX-R. Merthogy szerintem az első pár métren tuti ellépne a motor. De utána nem tudom. Persze lehet nincs így. :)


A felszállás élményét a bevezetőben már leírtam. :) Elemelkedés után az is a kedvenceim közé tartozik, amikor a gép hossztengelye körül irtózatosan elfordulva irányt változtat.... Erről még lesz egy megjegyzés később.

Érdekesek voltak ezek a sárga mezők, én ilyet otthon legutobb nem tapasztaltam felszállás utan (bár lehet azért, mert az szeptember volt, a fene sem tudja.)



Ez a vers jutott eszembe, nem teljes egészében, de egy rész nagyon:


"Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható."


Az érdekes és eszembejutó ész nyilván az első 3 sor volt. :D A gép amugy kb 11.40 helyett 12h05kor, kis késéssel indult. És mivel Lufthansa, nyilván volt valami német sör, itt Warsteiner, és mivel a szalvétán ezt ajánlották, nem haboztam kérni is egyet. :) A szalvétát egy elég gyesza méretű, de finom szecsához kaptuk.


Frankfurt aM. környékén, leszállás előtt láttam DHL raktárat, 1 az 1ben ugyanúgy néz ki, mint az M5 mellett BPn, az alaprajza lehet nem pont azonos, de ugyanugy alacsonyabb sárga épület (raktár), és magasabb piros rész hozzákapcsolva (irodák.) 13h00 kor szálltunk le minden gond nélkül. A gépről leszállva nem is gondoltam hogy egy régi ismerős fogad majd: egy igazi 7-es busz, a Volvo. Pont mint BPn, amikor Kelenföldön laktunk, nap mint nap ilyenekkel roptam a város utcáit a XI. kerületben. :) Élmény volt látni, hogy máshol is van ilyen, majdnem teljesen uolyan, csak nem az van ráírva, h 7es busz, és nem lehetett látni benne a megállók listáját egészen Újpalotáig. :)

A párizsi reptér szerkezete, kialakítása tetszett, a frankfurti az tragédia. A géptől buszokkal bevittek a terminálra.


Frankfurtban annyi Lufthansa repülőt láttam, mint még soha, és Malévet természetesen itt sem.




Az egész egy hosszú egyenes épület, aminek a földszintjén buszok és mercik közlekednek, az emeleten meg a check-in utáni shopping és várakozó center mindenfelé. Alvó emberek özönnel, mozgójárdák, boltok egymás hegyén hátan. Egy irdatlan hosszú épületről van szó... A párizsi sokkal designosabb volt. Lezuttyantam hát, aztan filmnézéssel ütöttem el az időt 15.40ig, ami helyett 16h00 után kezdődött meg a beszállás. Konnektor után kutatva egy csaj ült egymás mellett 4 széken, 2 konnektor, gép bedugva. Mellette 2 széken a cucca. Mondom neki h beszélsz angolul? no. Mondom németül? Ein bißchen. Na elnyögtem neki h ideülhetek mellé, elrakná a cuccát? Mert a másik 4es székblokkig nem biztos h elér a töltő. Erre elkezd hümmögni, hogy nem. Na mondom az any*dat! :D Odaültem a köv 4es blokk egyik székére, a kábel ugy ért el odaig, hogy levegőben lógva volt kifeszülve. Gratulálok, és köszöntem szépen... idiota.

A második repülőn tehát jobb oldalra, legelőre, a 3F székre foglaltam helyet, (ez egy kisebb Lufthansa Regional blabla feliratú gép volt, egy sorban csak 4 székkel) természetesen ismét ablak mellé. Ismét megbizonyosodtam róla, hogy én bizony elöl szeretek ülni. Amikor a gép felkapja az orrát felszálláskor, sokkal élvezetesebb elöl ülni, mint hatul (bár a Párizsbol való felszálláskor érdekes volt látni leghátulról az egész felemelkedett repülő belsejét...). Mellém egy érdekes srác került, elkezdtünk dumalni angolul, majd néha még németül és franciául is váltottunk szót, egy - az egyetemmel tavaly végzett - írországban dolgozó informatikus gyerek volt, aki a tesojahoz jött Norvégiaba csütörtökön (aki Erasmussal van Bergenben :D), és kedden fog visszautazni. Csomó mindenről dumaltunk, érdeklődött Magyarországról, meséltem neki rengeteg mindent, a végén még cseréltunk mailcímet is, a fejéből előre nem néztem volna ki, hogy ilyen jó arc. (Tipikus infoskocka fejű...) 1-2 szunetben majdnem elszenderedtem, éreztem h fáradt vagyok, de aztán végig volt téma beszélni. Az angol beszédjére azért fülelni kellett rendesen, nem azerét mert francias, hanem mert nagyon angol... Az 1h55 perc gyorsan eltelt, (de mivel nem csak a beszallaskor, hanem az elindulással is késtünk, majdnem 40 percet késett a gép). Kaja meg nem volt, csak egy meggyes pite szerű sütemény.

Az idő amugy Párizsban is meleg (pólós) volt, Frankfurtban még melegebb... A norvég partok felett azonban beszaladtunk a felhők közé, leszálláskor 12 fok, és enyhe szél fogadott, napszemüveg elpakolva, kabát felvéve. Kicsit olyan volt, mintha a tavasz végéből (25+ fok) megérkeztem volna a tél végébe ismét, amikor már pont elolvadt minden hó, de még nincs jó idő. Első utam a Duty Free Shopba vezetett, vettem egy legolcsóbb whiskyt, és egy pezsgőt, azaz fizettem 220 norvég koronát, és norvég aproban adtak vissza, ami néha lyukas. :) 1 euro = 7.35 norvég korona, és norvégia nem lesz egy olcsó ország, ezt gyorsan megtapasztaltam..., ezek az árak itt a dutyban nagyon olcsónak számítottak. Euro bankjeggyel lehetett fizetni (kartyaval nem), eurot előre nem váltottam, mondom majd itt megoldom. A pénztáros csaj beszélt angolul, de nem csak bénázva. Ezután csomagfelvétel, túléle, és megérkezett, megörültem. (A dobiét Amsterdamban elhagyták anno..., és csak másnap érkezett meg, így kicsit azert izgultam.)

Hi Scandinavia!!!! :D A bejegyzés egyetlen zenéje legyen ez :) (Tomi jóvoltából ismerjük, SHMre hajazós zene :D )


Dobi elég jól elmagyarázta, hogy merre keressem a reptéren a buszt, szép kék fehér SAS felirattal (Scandinavian Airlines). Közben már megfigyelhettem az új E merci és 5ös meg 7es bmw taxikat... A buszra felszallva (ez amugy olyan mint otthon a különjárat) naftalin szag fogadott, a sofőrnek fizethettem ismét euroban, koronaban adott vissza, és igen jol beszelt angolul ő is. Tudtam h a busszal a végállomásig (Bergen kikötő, központ) 35 perc az út, és a 4. megálló a vége. Láttam egy érdekes hirdetést, amiből első körben azt a következtetést vontam le, hogy a norvég az a francia és a német, és egy kis angol keveréke. Részletekért klikk a képre.

Érdekes mondat van rajta: Pris fra kr 8.424 per pers for en uke i bdl rom 4* inkl halvpension, tflyreise... stb.
Pris= ár, Per pers / fő, un uke = 1 hét (gondolom) dbl room (kétágyas) 4*, félpanzió és repülőút bennefoglalva a csupán 8.424 koronában. Ja, 35-tel kell szorozni mindent a forintra váltáshoz! :D Szinte ajándék!

A busz megtelt, dobit megcsörgettem h indulhat ki elém, mellém egy norvég csaj leült, aki (iphonenal) kezdett telefonalni. Iszonyat érdekes volt, nagyon erősen ejtik az összes mássalhangzót, és nagyon különlegesen hangsulyoznak, élvezet volt hallgatni, bár egy szót nem értettem. Utana mondtam is neki angolul, hogy ez az első jelenésem norvégiában, és egy szot nem értettem, de nagyon jol hangzott, csak röhögött rajta. :) A buszon mindenhol biztonságiöv a sofőr még be is mondta, h használjuk. Merthogy ugye a sofőr is norvégul (ami megint tök jo volt :D) és angolul is elmondta a mondókáját. Minden megálló előtt szolt, időben h érkezünk blabla. Dobi infoja szerint itt egy buszos 1,1 milliot keres nettóban... durva. Közlekedési információ: vannak olyan körforgalmak, ahol a főút egyenesen sávja a földbe "vésve", a körforgalom alatt megy el... 

Leszálltam a kikötőben, Dobi sehol (szokásához hívem), lőttem 1ből 1-2 fotót. Ide érkeztem meg:




Dobi kb 5 percen belül meg is érkezett, villamosra felszálltunk, ahol tenyleg van működő wifi, aztán lehet netezni (ezt már dobi régebben említette), leellenőriztem. :D Az első motor, amit láttam, az egy matt fekete 600as gsx-r volt, pont uolyan mint az enyém mindenféle felirat nélkül. (gpsidőmérés.hu!!!!! :D).

A koliba megérkeztünk, képek/video később, letettuk a cuccot, bevertem egy májkrémes kenyeret (a kenyer olyan volt állagra mint egy kuglóf, ízre meg mint egy majdnem normális kenyér. Ezután robogtunk is vissza a városba, itt 1-2 utcakép, és első esti fotó, érdekesség. Az összes az egy bekezdéssel említett linkre kattintva csodálható.







Éjfél környékén értünk vissza a koliba végül, amikor még nekiültem megírni az előző két blogbejegyzést. Persze közben dumáltunk is, így hihetetlen lassan haladtam, 2 után kicsivel már majd leestem a székről, olyan álmos voltam, csukodott a szemem, hihetetlen volt. Amikor végeztem ledőltem, és sztem 10 másodpercnél tovább nem is tartott elaludni...

Ja és a norvég zászló? Tetszett az már nekem korábban is, rájöttem most hogy miért.. Pont mint a Tündi féle megállni tilos táblás story: a színen van a lényeg. Piros, kék, fehér, kitűnő elrendezésben. :D


Folyt köv...!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése