Amin még én elhűltem... Ő asszem most 22 v 23, de nem is ez a lényeg, hanem hogy van egy régi legjobb barátja, aki vele egyidős [Francoise]. (egykora születésű by szalacsi) És van egy huga is, aki 20 éves [Lora]. Meg a haverjának is van egy 20 éves huga [Lorine]. Az az érdekes helyzet áll fent, hogy A. huga a Francoise bnője, Francoise huga pedig A. bnője. Szóval erős a családi kötelék. :D És ami durva, hogy ugye életkorban a 2 srác és a 2 csaj is ugyanannyi. na mind1.
Kis kitérő után tehát A. kedden szólt, hogy szerda estére elhívtak minket (kiemelten engem is) a francia barátai (akikkel azon az leugutobbi atomdurva Foyer bulin ismerkedtem meg) egy dumálós vacsorára. Ez megint csak egy bizonyítéka volt annak, hogy mennyivel jobban kijövök a franciaféle társasággal, mint a mexekkel. (Azokkal ilyen hogy kajálni elmegyek mostanában már szinte kizárt.)
Kedden tehát el is mentünk, illetve A. lakótársa vitt minket autoval (itt amugy kb sztem majdnem minden 20-25 évesnek van autoja, oké, csak régi renault clio, meg p 205, meg hasonlók, de van nekik). 8ra mentünk, kis késéssel értünk oda, Megérkezésünkkor még csak a csajszi volt otthon, Lora (ős is), a barátja (Vivian) még akkor éppen shoppingolt. Az elején elég sz.rul éreztem magam, mert a félév elejei dolgot éltem meg: hadar mindenki mint az állat franciául, és egy kukkot nem értek. (oké néha szavakat, de hogy a párbeszéded közöttük megértsem ahhoz még sokat kellene fejlődni). Tehát mi mentünk 3an, a vendéglátók 2en, ezen kívül jött még 2 srác, ennyien voltunk összesen, nekem meglepetés is volt, hogy ilyen szűr körbe elhívtak.
A kajáról. Tudom, van akit nem érdekel, viszont hallottam már olyanról is, akit meg ponthogy ez érdekelne - már ha olyan nagy ismereteim lennének a francia gasztronómiáról, de sajnálattal kell közölnöm, hogy nem kóstoltam végig minden csigát meg ilyeneket. :D Ami a bejegyzés külön létének apropója, az az, hogy hogyan zajlott az este.
Először csak dumáltunk sör és pastis mellett. A Pastis allitolag likőr, és francia pia néven fut, ánizslikőr. Namost ennek ellenére valami 47 körüli %os, és vízzel meg jégkockával keverték. Tehát mondjuk egy 1:3-as arányban. Ízre ez is olyan mint a negrós víz (ouzo-víz), vagy talán mentolos cukorkás víz, nem mondom hogy finom, de végülis annyira nem szar, ha jo hideg akkor alkohol nem érződik rajta.
A nagy duma közben kiderült A szobatársáról (és az egyik másik srácról), hogy Lengyelországban lesznek Erasmuson szeptembertől, így gyorsan odakanyarodtunk (angolul) a magyar nyelv vs a könryékbeli nyelvek témához, meg a honfoglaláshoz, meg minden. Tudjátok, amit minden társaságban muszáj előadnom, mikor először feljön a témába a magyar nyelv. :D Pont ugy ahogy világháború, magánhangzók "tanítása", majd a végén még példaképpen a "megy" igének az elragozása, természetesen magyarul.
!!! Gondolkodjatok csak el rajta: én megyek, te mész, ő megy, mi megyünk, ti mentek, ők mennek... Durva. 6 eset, 6 különféle rag, és minden kiejtve... Németben, franciában, vagy akár angolban nem épp így van: I go, you go, he goes, we go, you go, they go... De még a franciában is je vais, tu vas, il va, nous allons, vous allez, ils ont - de ebből az első három kiejtve majdnam ua, az utolsó 3 meg tök logikus es hasonlóan van az igék jó nagy csoportjánál. Na csak azért a kis nyelvtani kitérő, mert ezen a megyek ragozáson én sem sokat gondolkodtam régebben, a magyar nyelv bazi bonyolult. Aztan jönnek nekem mindig az arabbal meg a kínaival... Mindig azt mondom, hogy az "ABC" megtanulása után lehet elkezdeni azzal foglalkozni, hoyg egy nyelv nehez-e. Hajni, orosz? Később ha tehetem, tuti bele akarok majd kóstolni valami arab, orosz, meg távol-keleti nyelvbe is, már csak a kíváncsiság is hajt.
Na de 4 bekezdéssel ezelőtt a kajáról akartam elkezdeni írni. Piálás közben 1 féle chips. Aztán még1féle chipsnek nem mondható, de chips szerű valami. Azután sajt (többféle, több körben) kockára vágva, és fogpiszkálóval csak úgy ehette mindenki, mint nasi. Aztán saláta mindenféle löttyökkel. Aztán jött végül a rendes kaja, ami lényegében mintha sütött petrezselymes burognya lett volna, meg valami pickszalámi karikák megsütve :) Ez annyira nem volt számomra különleges, inkább az egész folyamat volt érdekes, ahogy eljutottunk a tényleges kajáig. (Sör persze meg vmi 7.9%os volt, LIDLös, merthogy kiderült, van belfortban egy LIDL, de azert Fro.-ban allitolag közel sincs olyan aranyban, mint a mi vidékeinken otthon)
A LIDL sörrel kapcsolatosan is volt egy HATTTTTALMAS poén, rajta volt magyarul minden, így olvastam is fel nekik egy kicsit, hagy örüljenek, ha már mindig megy a nyelvészkedés. Na kaja után még svájci csoki, jégrém, meg még pastis, meg még sör, meg a fene se tudja mi.
Ha nem is ettünk túl sok tradícionális francia dolgot, azt maximálisan sikerült levennem, hogy milyen szertartásszerű volt az egész. Nem csak úgy, mint karacsonykor otthon, hogy hagyma - halászlé - mákostészta - vége! :)
Ami még érdekes volt ezen az estén, és fontosnak tartom leírni, az az, hogy a Lora egy kukkot nem tud angolul, se németül. (Nem meglepő magyarul sem! :D) Kaja után beszélgettem vele, franciául, lassan de lényegében tök jol ment. Azt veszem észre, hogy bizonyos témákról egész jol el tudok erőlködni, vannak már olyan reflexmondataim, amin nem kell gondolkozni, jön magától. Ez tök jo, de megint hozza kell fuzni, hogy neki viszont lassan és modszeresen kell válaszolnia, h fel is fogjam. Mindenesetre Lora azt monda, hogy tök jol mondom el (amit tudok), hogy ö teljesen jól megérti, tehát szerinte erről a szintről már nagyon könnyű lesz feljebb kerülni. (na azt azert en nem hiszem!) És ugye az külön kihívás volt, hogy ő nem tud angoul, nem tudtam azt megcsinálni, amit A-rel szoktam, hogy angolul bekérdezek a francia duma közben, hogy ez meg az hogy is van franciául... Úgyhogy emiatt külön sikerélmény volt, hogy olyan emberrel sikerült magam megértetni nem csak egy szobafoglalás, vagy éttermi rendelés címén, aki egy hangot nem beszel angolul.
Megtudtam például, hogy mindenki szidja a gimis és az azelőtti angoloktatást Fro.-ban, mert a tanárok állítólag azt csinálják h felolvassák könyvől h mi a present perfect, aztan kiadják hogy ezt meg ezt meg ezt a feladatot kell megcsinálni. Ha ez altalanossagban igaz, nem csoda, h ilyen gyászos a helyzet. Allitolag csak az egyetemeken folyik normális angoloktatás.
Na visszakanyarodva az este végére tehát tök jol éreztem magam (és ez nem csak a pastis meg a sör hatása volt), az ilyen események után szoktam azt mondani, hogy hiába számolom a napokat, h mennyi van hátra, szívesen maradnék is még azért. :)
