Saját véleményem szerint a blogon elég jó iramot sikerült diktálnom, egyszer maradtam csak el igazán, a félév közepén, amikor megjártam
Bergent és
Párizst. Anno pedig amikor nekiálltam Wikipediát idézni, Danitól meg is kaptam, hogy "Mi az, fogy a gépeléshez való kedvem? :)". Akkor még nem fogyott el. Júniusban már kicsit erőltetett volt a menet, tudtam előre, hogy a végkifejlettel lesznek a gondok. Aztán amikor beköszöntöttek az utolsó június végi események, na akkor maradtam el. Folyamatosan eszemben volt, hogy ezt meg ezt meg ezt még le akarom írni, a telefonomban azóta is minden fel van jegyzetelve, nomeg a gépemen új szöveges dokumentumokban mindenfelé szétszórva. A képek várják hogy feltöltődjenek... :D Volt aki kérdezte is, hogy mi lesz, nicns befejezés? Mondtam neki, hogy dehogynem, csak el kell jussak odáig, h lelkierőm legyen legépelni, mert ez egyebkent egy überbrutál frissítés lesz így a végére, nemcsak a történésekkel, hanem a gondolataimmal, a tapasztaltak összegzésével, a konklúzióval.
Nem mentegetőzésképp - de látni fogjátok [már aki ezeket még elolvassa, avagy jelen volt! :D] -, hogy a hazaérkezés előtti-közbeni-utáni program, és utána az egész július rettenetesen kemény volt. Augusztus 1-jével pedig megkezdtem a gyakorlatomat, azota még aludni sem sok időm van, vizsga is volt közben, nade ne szaladjunk ennyire előre, ezeknek a tényeknak a magyarázása még minden bizonnyal szerepelni fog a blog utolsó bejegyzéseiben.
Amikor ezt írom, szeptember 13. kedd van, viszont a bejegyzést junius 26.-ra fogom bedátumozni, hogy illeszkedjen a kronológiába. Az ezután feltöltésre került bejegyzések mind szeptember második felében (vagy később) kerültek feltöltésre, mondjuk volt már 1-1 bejegyzés, amit pl Magyarország felé jövet még az autoban gépeltem le annak idején július első napjaiban. :D
Na szóval hamarosan itt a vége, de előtte még beszámolnék a dolgokról, van miről! :D
