Párizs - Érkezés 0.nap

Endre és Dobi, köszi az elsődleges felvezetést, és h szántatok időt a blogírásra. Most átérezhettétek milyen kemény meló is ez, és h mennyivel jobb lenne ha fizetést is kapna érte az ember! :)

Párizs - Érkezés 0.nap. április 26. kedd

Van egy nem túl régen felfedezett - számomra még mindig újnak tartott - videó párizsról, és a franciákról, a címe Live the Language. avagy Vivez la langue. Már szerepelt, de induljunk ki ebből...

A videó címe azt mondja kb, hogy "éld át/meg a nyelvet". Na én ezen voltam rajta több napon keresztül. Arról már írtam, hogy Norvégiában furcsa volt azon agyalni h mit mondjak Bonjour helyett, na itt aztán mindenhol úgy erőltettem a franci anyelvtudásom ahogy tudtam, több kevesebb sikerrel! :) Amikor mentem Norvégiába, még akkor is ugy gondoltam, hogy mi a franc, hát csak itt vagyok életemben először Párizsban, ez azért nem semmi... Viszont pár nap távlatából mi a konklúzió? Ez a videó azért "egy ici pici kicsikét [ahogy Jar Jar Binks mondta a Star Wars Baljos Árnyakban] FERDE." Szép-szép, meg minden, Parizst mindenkinek látnia kellene kötelezően a jellege miatt (eiffel, diadalív, louvre, stb), de összességében valojában közel sincs akkora nagy szám szám mint gondoltam. összehasonlítás: norvégia vs párizs 10:0. louvre meg mona lisa ide, vagy oda! Ennek ellenére nem mondom azt hogy nem tetszett, igenis tetszett, mert sok olyan dolgot láttam, amire már régen kíváncsi voltam. És sok olyan dolog maradt meg amire még mindig kíváncsi vagyok. Visszamennék-e? Persze akármikor. Ha választani kellene hogy Parizsban akarok-e lakni, vagy (csak hogy ne menjunk messzire) Lyonban, mit mondanék? Gondolkodás nélkül rávágnám, hogy Lyon...  (De más példát is felhozhattam volna.)

Na de ne szaladjunk ennyire előre, ott szakadt meg az én történetem fonala, hogy Dobival megérkeztünk Párizsba, és felszálltunk a CDGVAL-ra... Ahonnan leszálltunk, felmozgólépcsőztünk, és már messziről kiszúrtuk, akit ki kellett, elsőre hihetetlen is volt egy kicsit, Endre ott ült egy padon... Mentünk oda egyből "na cshőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőő" és hasonló felkiáltások közepette, ölelés miapálya dolgok következtek mindezt mindhármunk fülig érő vigyorral tette, ahogy Dobi is mondta, jó volt már Endrét újra látni, ennél jobb csak az lett volna, ha jött volna otthonról az egész banda. :D Endre kapásból azt mondta, hogy "na vacsorázzunk meg", azaz együk meg a gyrosokat amit hozott, megtudtuk a táskába folyt csípős szósz történetét is. A gyros jól esett, rég ettünk már dobival régi kedvencünkből, a szituáció kicsit hihetetlen is volt, ott ülünk 3an Párizsban a reptéren, 1 héttel előtte még 3 különböző országban voltunk mind3an, és most meg tömjük a Mo.-n kapható, török étteremben felszolgált, görög nevű ennivalót. :D

A gyrosok elfogyasztása után megindultunk a B jelű RER-rel (HÉV) a Gare du Nord leszállóhely felé, a szállásunk onnan nem túlzottan messze volt fellelhető. 3 dolog miatt foglaltam oda: 1, ár 2, reptérről könnyen megközelíthető 3, ha hárman vagyunk lényegében tök mindegy h azt mondja valaki, szar környék-e vagy sem. Muszáj volt fotózni a RER-en, és a megállóban is, csak látszódjon már hogy Franciaországban vagyunk :D

VisitNorway.Fr. Na nemár, épp most érkeztem! :D

A szálláshoz megérkeztünk, gond nélkül megtaláltuk, kifizettük, elfoglaltuk, egy egyszerű honnan jöttetek voltatok-e már párizsban tartalmú beszélgetést lefolytattam franciául a recepción, megkaptuk a net jelszavát, majd dzsaltunk fel a szobába. Le kellett ellenőrizni, mert egy fontos kérdés, a netünk akkora szar volt, h örültünk h 1-1 képet fel tudtunk töltögetni faccsára. Én amikor nagynehezen rábírtam magam akkor próbáltam írni blogot is, h ne maradjak tulzottan el, nomegaztán frissen a legjobb leírni midnent, de mivel ez nem jött össze minden esetben, a telefonomba szorgosan jegyzeteltem szokás szerint.

Ami még a storyhoz tartozik: előzetes terv szerint szerdán akartunk az Eiffelre menni, de nem birtunk előre jegyet venni rá. Donato viszont már kedden megérkezett, aki vett nekunk szerda délutánra jegyeket, hálás köszönet érte. Dobi már látatlanban elkezdte Don Gattonak hívni - és ezt később élőben is folytatta, erről később kiderült, h igazából azt jelenti, Macska Úr. Nem vette zokon, jot röhögtünk. :D

Don Gatto a "Narancs, Tetves és Dugó" c. műalkotás főszereőlője

Na tehát a szállás elfoglalása mire megtörtént, már be is esteledett, kötetlen program nélkül megindultunk a városba metróval. (Ja a metrójegyunk 6zónás 5 napos, 52 euro volt fejenkét...) Oké, hogy 14 metrovonal van, de olyan labirintus van a föld alá építve, hogy elsőre még a felszínre jutni is nehézséget okozott, később persze belejöttünk. Vannak gumikerekes metrók, időzített automata liftek, vezetőnélküli metrók, és sok minden érdekesség képek majd itt-ott szerepelni fognak mindenről. Első körben tehát a Louvre-tól nem messze megkezdtük a felszíni sétát: Belváros, Szajna-part, Notre-dame. Barátunk a BlackVelvet, így magunkkal vittük, egy cola társaságában, amikro akartunk egy aluljáróban lévő boltban sört venni, akkor derült ki, hogy 9ig lehet csak alkhoolt venni, mi a franc.  (Később derült ki, h sunyi alakok a folyóparton érdekes csíkos szatyrokból kínálgatják mindenkinek 1.5 euroért a 0,25ös üveges heinekent...)

Na ha már nem tudunk hogy inni a BlackVelvetből (amit Endre hozott otthonról), akkor üljünk le igyunk valahol egy sört, jol be is választottunk, egy korsó volt 6.9 euro. Na sebaj, felhivtam közben Gyetvai Tomit, hogy mi a bré otthon, nem beszeltunk sokat de örültem a hangjának. Műanyag poharat persze nem tudtak adni elvitelre, így vennünk kellett 50m-rel arrébb endrével felesben egy szendvicset 5 euroért, amihez kunyeráltunk 3 muanyagpoharat...  Ezek után jutottunk le lassú tempoban a szajna közvetlen partjára, a Notre Dametól nem túlzottan messze:

Útközben ilyen plakátba botlottam:

Magyar rapszodiák... stb

Ezek után pozíciót váltva a (a Notre Dame egy kis szigeten van) közvetlen a tempom előtti téren helyeztük magunkat kényelembe, végére jártunk nagyrészt ketten Endrével a BlackVelvetnek Coca Cola társaságában (elszoktam én már itt feburár óta az ilyen estéktől!), megvitattuk sok sok mindent, ahogy Dobi is írta, meghalgattunk sok sok olyan otthoni storyt, amiről lemaradtunk, és profendoltunk endrének Norvégiáról, Fro.-ról. :D Egyszer egy nő az ablakon kihajolva még kedvesen el is hajtott az ablaka alól, mondtam is neki, h Je suis desolée, majd továbbálltunk.

Megindultunk haza, metrorol azt hallottam h 2ig jar, gyorsan kiderült, h van ami már éjfélkor sem megy, zuhantunk bele az agyunkba egyből, amikor hazaértünk....

A nap összes képe ebben a galériában érhető el.