2011. május 8., vasárnap

Dobi's Sweet 25

Hétfőn tehát úgy zajlott a nap, hogy mivel eddig is én aludtam ugye a legtöbbet :) Nekem kellett felkelni, aztan bemenni 10re a suliba. Ez volt az az óra, amin a tanár már 2x hiányzott, de nekünk nem szolt senki. Hullafáradtan bementem, meséltem én neki mindenről, Norvégiáról, Párizsról, Lyonról, Donato is ue-t tette. Aztán persze mikor rákérdeztem hogy neki hogy telt a vekésön vík elsírta magát hogy neki nem volt tul sok vakációja mert a férje meghalt április elején. [Ezért nem is voltak oraink]. Na aztán én egyből probaltam neki elmesélni az itt nem szokás locsolkodás hogyan működik nálunk otthon, ha csak ideiglenesen, de legalább egy kicsit nevetett is utána.

Dobiék nyomták az ágyat, fél 12kor keltek fel, én 12kor érkeztem. Endre ilyet szól: "Pont most akartam mondani a Dobinak h ezt kellene Atesznak látni"... A szituáció az volt, hogy ültek 2en a két gép előtt a 2 asztalnál, és mindkettő ugyanazt az oldalt olvasta, méghozzá ezt a blogot. :) Ja, mert én még vasárnap este mikor ők már elaludtak vagy hajnal 3og ííírtam és csak ííírtam, mert meg kellett kezdeni behozni a hosszas lemaradást. Így mire ők felkeltek friss (de régebbi témájú) bejegyzések fogadták őket.

Mondtam h kapják össze magukat, menjunk el ebédelni az egyetemi 3euros kajárdába, mert nekem 2re vissza kell érni. El is slattyogtunk, ettünk is, Donatot is hívtuk magunkkal. Talán Dobinak ez volt a legpozitívabb élménye az egész francia "nyaralásban". 3 euroért ennyi mindent enni... (Aki már nem emlékszik, annak itt a régi bejegyzés az egyetemi kajárdáról)


Donato érdekesen beletömködte a sültkrumplit a zsemlébe... ez megért egy fotót...

Itt természetesen már Endréék is osztották a véleményemet, hogy érdekes figura ez a Donato. Alapjában véve jószándékú, de néha hihetetlenül érdekes dolgokat művel, lesz még rá példa ebben a bejegyzésben.

Boulevard Anatola France

Kaja után hazapattyogtunk, én mentem órára, a srácok 2en meg megindultak várostnézni. Dobi csinált sok fotót, ezzel végre 1 dolog terhe lekerült a vállamról, épp én is akartam egy kört menni már a tél óta időközben kizöldült Belfortban, ezt Dobi megtette helyette. Jöjjön tehát 1-2 zöld kép a városról. A nap összes képe ebben a galériában tekinthető meg. Az idő amugy ezen a napon elég szeles volt, nem volt melegünk, bár sütött a nap, meg sem közelítőtte az előző napi lyoni forróságot.












Mikor végeztem a suliban, a Leclercnél találkoztunk, vettünk némi piát estére, ezenkívül Endrével ha már sütni nem tanultunk meg, vettük egy málnás tortát Dobinak, azzal csak jobban születésnap a születésnap. A Leclerc kártyám természetesen a koliban maradt, így a srácok nem próbálták ki a misztikus ScanAchat nevű találmányt. Az ital az vmi almas 20%-os, Berentzenre kicsit hasonlító cucc volt, természetesen almalével ittunk belőle (nameg vettünk ugye sört is :D)


A boltban összefutottunk Donatoval, aki másnap akart nekunk kaját csinálni, mondtuk h nem jó (főleg nekem) ezért ma este lett belőle, a muterja nemrég volt itt Belfortbn, hozott egy halom előre elkészített üvegekbe (mint a befőtt) eltárolt bolognait, na egy ilyenre hívott meg minket gatto, rendes volt tőle. Bár én még éhes maradtam dehát ez részletkérdés. Itt is született egy poén: mikor Gatto a necessary angol szót úgy ejtette ki, h necsesszári :D Tudtuk mire gondolt, de aztan azt mondta hogy ilyen szo az olaszban is van, ezert volt neki furcsa... :) Ezek után nemsokkal felvágtuk dobi tortáján, Gatto már idejében átjött, aztán csináltunk pár fotót.





A többieknek délután 2 körül csináltam FBn egy eseméynt, arra számítottam amugy h nem leszünk túl sokan, mert ez ugye a zh hét (nekem is zh volt másnap) ennek ellenére 9 helyett 10re, és nem is sokáig , csak fél 1ig, de betoppant egy pár ember, igaz nem mindenki de egész szép számban lettünk.

A mexek jót röhögtek mikór olááá lé méhikánosz felkiáltással üdvözöltem őket a kaputelefonban :D



Hála az égnek mindenki jól érezte magát. Dobinak volt egy jó születésnapja, Endre mondta azt, hogy micsoda jó kis bulit kerekítettünk ki. És ez így is van, ez a rövid kis party kb a legjobb buli volt Belfortban tartózkodásom óta, nem lehet ám senkivel olyan jót bulizni, mint az otthoniakkal.  Donato hiába üzott sportot abbol h elnyomta a zenét amit betettünk, ettől függetlenül jól éreztük magunkat. A többiek rendesek voltak hogy a nagy zhírás ellenére is jöttek, de az is biztos, hogy ekkora egymásitatást még egy belforti buliban sem tapasztaltam, mint itt most. Számomra amiatt is különleges volt az esemény, hogy az én szobámban zajlott az egész, nem pedig máshol. :) Endre és Dobi véleménye az általuk írt bejegyzésben olvasható, Endrénél jot nevettem azon mikor vmi olyat írt, hogy Jó volt olyanokkal beszélgetni, akiket a blogról már képről ismertem. :D :D :D
és akkor a 3 kép, ami No1 lett



A végén pedig megállapíthattuk, hogy a magyarok elfoglalták Belfortot, mostmár rendesen. A poén: egyik francia srác írta be ehhez a képhez facebookra, hogy "Invasion". A zászló külön jól mutat ezen a képen, az állandó helyén, amikor nem viszem valamerre mindig oda van kirakva. 


Donato az este folyamán alkotott, szerinte a Pálinka gyengébb mint a whisky, nyakalta is keményen a sör mellé, aztán perszehogy róka lett a vége. Másnap azt magyarázta, hogy "The Pálinka makes the effect later!" :D

A buliban pedig végre pedig korlátlanul szólhatott az ÉNFÉLE, itt inkább MIFÉLE zenének hívnám, mint például:





Es mivel ugye minden ilyen zenéhez hosszu és emlékezetes storyk is tartoznak, ezeknek az elmesélése sem maradt elfelejtve, pont ugy nem ahogy pl a bucsubulimon a többiektől kapott képet is mutogattuk, magyaráztuk, sőt még gépen a Dobiét is előszedtük, és mutogattuk. :) Utolag Dobi Happy B-Day mégegyszer. Remélem azért emlékezetes lett a 25. születésnapod! :)