2011. május 5., csütörtök

Párizs - Versailles - 2. nap

A második egészben Párizsban töltött napunkon hangos tapssal ébresztettem Endrét és Dobit, hogy nem lenne rossz elindulni, már így is késésben vagyunk. Én hiába tapsoltam, ha ők nem akartak még felkelni, valami 10-11 között indultunk el, ami Versailleshoz mérten eléggé késő, azt kell hogy mondjam, ugyanis a teljes városon át kell vágni keresztben, majd a C jelű RERrel elvágtatni egészen a célállomásig.


Ezen a napon az időjárás nem nekünk kedvezett, borús, hideg, esős napunk volt majdnem végig. Versaillesben is sajnos, ez árnyékolja be az amugy szép helyet.

A metróban ráadásul még maradt is ki járat, várni is kellett, láttunk emeletes RER-t, jol elszorrakoztunk azaon, hogy hany képet is csinaltunk előző nap az Eiffel toronyról.




Az állomáson leszállva már gyanusan sok ember állt sorba, és egy gyorsépítésű infopultból szorták az információáldást az embereknek: odamentem, mondom he? azt magyarazta a csaj, h hol érdemes jegyet venni, mert a kastély kertje előtt 2 orás a sorbanállás. Ezt kb délután 1 körül tudtuk meg. Na mondom f.sza! :D Aztán menet közben valahogy elcsíptük az infot, hogy Versailles is olyan hely, hogy 18-25 közötti Eu állapolgároknak ingyenes, jajdejó, hurrá! :D

Útban a kastély felé

Louis XIV azaz 14. Lajos alázatosan üdvözli az embersereget, ami szerény kis portájára kíváncsi

Tuti hogy réz!

Odaérvén én nem lepődtem meg, hogy mekkora sor van, az alábbi képen nem adja jól vissza, de elmagyarázom, ne maradjatok tudatlanul:


Baloldalon hátul egy kis épület, ott van az atvizsgalo. Ott a sor "eleje". onnan a kép végén az aranyszinű (vagy arany?! :D) kerítés előtt végig áll a sor, majd jobbra kanyarodva tovább az épület előtt végig (ez nem látszik), egy tesz egy hurkot ez látszik, majd ahol alláok onnan még balra folytatodik. Az egyszeruség kedvéért le is rajzoltam nektek. :D

Így mostmár tuti érthető.

Tehát a story megint az lett, mivel Dobiék már megint éhesek lettek, hogy ők elmennek a McDbe vesznek pár sajtburgert, addig én álljak sorba Donatoval... 1 ora sorbaállás következett ismét, mondom itt igazabol ha már itt vagyunk nincs mit tenni. Gatto közben találkozott Olaszokkal, hat persze h ment a tuttó bámbinó bondzsornó, ha már spanyol szövegtől ezidőtájt meg voltam mentve... Dobiék akkor érkeztek meg, amikor közvetlen a bejárat előtt álltunk, engedtük is el az embereket, akik utánunk álltak a sorban, nekünk kellett mág rájuk (Endréékre) várni. Bár állítolag a McDben is sokan voltak.  Amikor megjöttek burkoltunk sajtburgert, mondván hogy ezen az 5 percen mostmár nem múlik semmi.

A nap folyamán több ízben találkoztunk ilyen homogén, iszonyatosan nyomuló különleges turistacsoportokkal, amiket nem csak mi röhögtünk ki és fotoztunk le :D 

A kastélyba bekerülve természetesen senki nem akart rajtam kívül "fülest" kölcsözni, az az a cuccos ugyebár, ami mondja a termekben mindenfelé hogy ez vagy az micsoda és miért is érdekes. :D Így mégha utolag is, de muszáj volt legalább egy kicsit utánaolvasnom a dolgoknak... :)

Versailles korábban a Francia Királyság de facto fővárosa, napjainkban Párizs egyik gazdag elővárosa, és még mindig fontos adminisztratív és bírósági központ. Párizs nyugati elővárosa, a főváros központjától 17,1 km-re fekszik. A város népessége 2005-ös becslések szerint 86 400 volt, ami az1975-ös becsléshez képest – amely 94 145 volt – csökkenést mutat. Versailles világhírű a versailles-i kastélyról, melynek előudvarából nőtte ki magát a város.

A versailles-i kastély (franciául Château de Versailles) 1682-től egészen a forradalomig, azaz 1789-ig a francia királyok lakhelye volt; XIV. Lajos, a Napkirály rezidenciája, az európai kastélyépítészet csúcspontja, az abszolút hatalom szimbóluma. Versailles-ban semmiféle hagyománya nem volt a királyi jelenlétnek mindaddig, amíg XIII. Lajos meg nem vásárolta a területet. Itt építtette fel azt a vadászkastélyt, amelyet a nagy épülettömb középső része napjainkig magába foglal. Itt élt XIV, XV és VI Lajos is. 1792-ben a kastély berendezését széthordták, árveréseken értékesítették, de az épületet megkímélték. Később a berendezés egy részének sikerült nyomára akadni, ezek visszakerültek a kastélyba. Évekig elhagyottan állt, majdNapóleon idejében elkezdték rendbe hozni, a helyreállítást XVIII. Lajos és X. Károly idejében folytatták. Egyikük sem tette meg uralma központjául, tartva a lakosság reakciójától. Egy ideig nem volt pontos elképzelés mit kezdjenek a kastéllyal, az is szóba került, hogy lebontják, de végül Lajos Fülöp király megmentette és „Franciaország dicsőséges történelmének múzeumává” (Musée de toutes les Gloires de la France) alakíttatta át. 1919-ben a kastélyban kötötték meg az első világháborút lezáró Versailles-i békét. Napjainkban a kastély amellett, hogy kedvelt turistalátványosság a köztársasági elnök rendelkezésére áll. Itt fogadták többek között 1972-ben II. Erzsébet királynőt, 1974-ben Mohammad Reza Pahlavi iráni sahot, 1985-ben Mihail Gorbacsovot, 1992-benBorisz Jelcint.

Aki többet meg akar tudni a kastélyról és a történetéről, annak ezt a WIKIpedia oldalt ajánlom figyelmébe, én végig is olvastam. Ezért is tart ám tul sokaig megírni egy bejegyzést, közben nézelődök is. :D Aki végignézi a wiki oldalt, és utána az én képeimet végigtekeri picasan, az bizony sok ismerős dologgal találkozhat. Sajnálom hogy nem olvastam át már a kastélyba érkezés előtt így az oldalt.

Nem árulok azzal el titkot, ha megállapítom, hogy több sok sok termet játunk végig és sok sok érdekes dolgot láttunk, ezek közül párat kiemelnék, itt ott a kertbe is ki tudtunk 1-1 ablakon fotózni, onnan is látszik h az idö sajna jo sz.r volt. :S

A királyi kápolna

Mária Terézia

Matekban jártas emberek L'Hopital nevénél előnyben. Aztán persze rájöttünk, h nem L'hopital, hanem L'hospital. Hogy Versaillesben van-e elírva, vagy létezik két hasonló nevű személy, annak én nem jártam most utána. :D

Láttunk sok szép festményt

ajtót


mennyezetet


Tükörgalériát

A kertből egy keveset

A király kis lakosztályát

A királyné hálószobáját

.. és még özön dolgot, a képgalériában elég sok minden le van fotózva, akit érdekel. :D

Ezek után magassági sorrendben haladva indultunk meg :D a kert felé...


A képeken nem látszik, de szitáló esőben érkeztünk, 3 lehetőségünk volt: 1, gyalogolunk (még nekem sem votl kedvem, az pedig már gond :D), 2, felülünk a kisvonatra 3, golfkocsi-féleséget bérelünk.  Gyors diskurzus utan ha 2 orat golfkocsizunk az sem több mint fejenként 15 euro így ezt megszavaztuk, és megindultunk vele a kertben. Amiről összességében el lehet mondani, hogy szép, de egy szaraz napos nyári 25 fokos napon rövidnadrágban és pólóban nyilván sokkal szebb. :D Én annyira nem voltam tőle elájulva, inkább érdekeltek volna a történelmi dolgok a kastályon belül (csak nem kölcsöztünk ugye fülest.) Azt itt határoztam el, ha mégegyszer ilyen helyen járok, engem nem lehet majd elrangatni onnan, ahol az idegenvezető kis"magnót" adják, az is tuti.(Ezt persze másnap kapásbol nem tartottam be, de ne szaladjunk ennyire előre. :D)


A golfkocsiban is volt valami szöveg, igazabol nem nagyon foglalkoztunk vele. Furcsán éltem meg, h Norvégiában a Flamsbannal volt magyar prospektus itt meg nem, de hát Istenem, ezek szerint nem Franciaország a világ legjobb helye! :) A golfkocsihoz kaptunk egy térképet, hogy merre kell menni, ugy volt ez kitalálva, hogy meg kelljen állni 20 helyen megnézni valamit, és akkor lehet 4 orat is kocsikazni. Mi természetesen csak mentunk mentunk, mert ugye az idö is szar volt. Amikor pedig le akartunk térni az utrol, leallt a járgány, és bemondta, h tolassunk vissza a térképen jelölt utvonalra... miap.csa... :D


Bárányokat fotozni persze meg kellett állnunk :D

Ez lett volna a másik lehetőség



Én vezettem a legtöbbet, de azert cserélgettünk. Legfőképpen Dobinak az volt a kedvenc szorakozása, hogy a kb 6 km/h ról nullára fékezett a kavicsos részen, ahol jot csuszott a kerék ABS nélkül, mi meg dőltünk előre meg hátra. Mikor elsőre megcsinalta azt mondtuk hogy naaaa, mikor 10edjére, akkor már szakadtunk a röhögéstől. Egyszóval mást nem tudok mondani, b.romkodtunk. :D



A térképen jelölt "túra" legtávolabbi pontja Trianon volt... ez volt az egyetlen rendes "látványosság" ahol leparkoltuk a golfautot, aztan bementunk nezelodni.

Igen, az az a Trianon, ahol az I. vh után aláírták a szerződésünket.

A szerződés Magyarország (Magyar Királyság) új határainak megállapítása mellett 35 000 főben korlátozta a magyar hadsereg létszámát, megtiltotta légierő és nehézfegyverek tartását. Tartalmazta az akkor létrejöttNépszövetség alapokmányát is. 1920. június 4-én budapesti idő szerint 16:32-kor írták alá a franciaországi Versailles-hoz tartozó Nagy-Trianon-kastély[3] 

52 méter hosszú és 7 méter széles folyosóján, a Galérie des Cotelle-ben.

A trianoni békeszerződést gyakran trianoni békediktátumnak is nevezték és nevezik – még aláírói és törvénybe iktatói is –, azt jelezve ezzel, hogy a szerződésben foglaltakat a győztesek által a vesztesek számára diktált kényszer szülte. A trianoni tragédiára emlékezve június 4-ét a magyar Országgyűlés 2010-ben a Nemzeti összetartozás napjává nyilvánította.


Nekem az érettségi tételem Trianon volt 2005ben, kb semmit nem tudtam annyira mint ezt a téltelt, így én tisztában vagyok vele, és nem is csípem a dolgot, ezt anno a szobeli érettségin is elmondtam. Aki többet akar olvasni erről a "csodás" békeszerződésről, az itt teheti meg.

Trianon után egy vicces szituáció következett. Kifelé jövet beszéltük, hogy be kelle ugrani valami mosdóba, mert a szükség már nagy úr. Ezt Donato is hallotta, 1 percre rá mondja hogy majd ő vezet. A golfautoval nem közvetlenünk a bejárat előtt álltunk meg, hanem kb 50 m-re oldalra. Erre ez az eszelős fogta magát, elment a golfkocsiért, elment a 200 m-re lévő WC-hez, minket meg hagyott ott ázni. Aztán vigyorogva jött értünk, mondtuk is neki, hogy akkor mehetunk ujra a WChez, te okos. :D

Visszafelé kocsikázva fotóztunk mindenfelé, az idő még mindig sz.r volt... 
A golfautoval a legnagyobb bajunk az volt, h nem lehetett vele mindenfelé menni, és hogy nem volt rajta ablaktörlő


különleges perspektíva


Nem győzöm ismételni, a kert gondosan megvizsgálható: A nap képeinek galériája itt érhető el


Ezek után adtuk is le a golfautot, majd indultunk vissza a vonatállomás felé, ahol beszabadultunk az első, általam csak ökörségboltnak hívott üzletbe. 

Ebből vettem 1-et, 2 euro...

Meg egyet ebből is, csak a színe miatt :D

Ebből nem! :D

Ebből meg sajnálom h nem, jol mutatna BPn a szekrényem tetején az ugyanilyen, csak Whiskyvel töltött Londoni Big Ben mellett. :D

Így nézett ki a jegyunk amugy

Így meg a RER!

Versailleből visszaindultunk a városba, ismételten előzetes elhatározás szerint folytattuk utunkat, méghozzá Párizsban van a New Yorki Eiffel toronynak a másolata, ide mentünk el. Endre írta erre h átugrottunk New Yorkba, valójában tényleg. :D


Közben persze ott fotoztunk Eiffel tornyot, ahol nem szégyelltuk


Ezen a helyen pl a felső vezetésű metro alatt gyalogoltunk az Arc de Triomphe, azaz a diadalív felé

városkép

Endréék kiakadtak, hogy a Másnaposok azaz Hangover 2nek hogyan lehet az a címe, hogy egy nagyon rossz utazás.. :D Nekem csak a szar magyar címek jutottak eszembe, nem aggodtak igazabol rajta. :D

A metron utazva hallottam egy kb 10 éves gyereket hadarni angolul, Dobi szerint amcsi volt, én mondom kérdezd meg, hogy ő nem kérdezi, ez tuti amcsi. Én bizony megböktem hogy mondja már meg ugyan amcsi vagy brit, kiderült hogy tényéeg amcsi. Olyan flegmán válaszolt az én normális kérdésemre, hogy lecsapni lett volna kedvünk. :D

Nade végül megérkeztünk a Charles De Gaulle térre



Na de mi is ez a diadalív?! Az Arc de Triomphe (közismert magyar nevén a Diadalív) híres párizsiemlékmű, Franciaország fővárosának egyik legismertebb látnivalója, amely I. Napóleon és a mindenkori francia hadsereg dicsőségét hirdeti a Champs-Élysées végpontján, a Charles de Gaulle (korábban Étoile) téren. 1806. február 16-án I. Napóleon császár rendeletet adott ki, amelyben egy, a Grande Armée dicsőségét hirdető diadalív megépítéséről intézkedett. Ezt a grandiózus emlékművet Párizs egyik meghatározó jelképének és a császárókori Róma iránti rajongása kifejezésének szánták. Az építészek, Jean-Arnaud Raymond és Jean François ChalgrinTitus római császár hasonló emlékművéről mintázták Napóleon diadalívét, amely azonban még javában épült a császár bukásakor. A munkálatok csak 30 év múltán, Orléans-i Lajos Fülöp uralkodása alatt, 1836-ban fejeződtek be. Az eltelt zűrzavaros időszakban legalább hat alkalommal változtattak megjelenésének tervein és a célján. Végül Adolphe Thiers, a júliusi monarchia államtanácsának elnöke avatta fel, mint a forradalmi és császárifrancia hadsereg győzelmeinek emlékművét. 

Az Arc de Triomphe-on számos felirat látható, amelyek részint a napóleoni csaták mintegy 174 helyszínének – köztük Győrnek is Raab néven – részint a korszak összesen 660 tábornokainak állítanak emléket a császár végakaratának megfelelően. Az utolsó feliratok 1895-ben kerültek az épületre, többek között mivel a tizenhatos csoportokban felvésett nevek kiválogatása számos sérelmet váltott ki bizonyos „elfeledett” katonatisztek családjai körében. Katonaszervezetek nyomására a Panthéon helyett 1921-ben az építmény alatt készült el az „Ismeretlen katona sírja”, amelyet 1923 óta folyton égő emlékmécses ékesít. 


Emellett a gigantikus ív alatt több bronz emléktáblát is elhelyeztek, így például egy Elzász és Lotaringia 1918-as visszatérését ünneplő plakettet, vagy Charles de Gaulle 1940. július 10-én elmondott híres beszédét, illetve megemlékezéseket a 20. század francia háborúiról. Azóta a Diadalív számos ünnepélyes eseménynek adott otthont: 1840-ben Napóleon hamvait először ide szállították, 1885-ben Victor Hugónak itt adták meg a végtisztességet, 1919-ben az antant ünnepelte itt győzelmét az I. világháborúban, majd 1944-ben Párizs felszabadulása alkalmából parádéztak itt a franciák. A francia nemzeti érzés egyik szimbólumaként mind a mai napig kulcsszerepe van számos nemzeti ünnepnapon, így május 8-án és november 11-én. Július 14-én innen indul a Concorde tér felé a hadsereg felvonulása.


Amit én viszont nem is tudtam, hogy belül van tetőtere, fel lehet ám menni. Nagy meglepetésre 18-25 közötti Eusoknak ingyen van, viszont Dobi és Endre már rottyon volt, így ketten vágtunk neki Donatoval a tetőtér csigalépcsőinek. 



A Diadalív teteje a Champs-Élysées felőli pillérekben levő csigalépcsőkön keresztül látogatható, és csodálatos panorámát kínál a nevéhez hűen csillag alakú Étoile térre és boulevard-jaira, így a Champs-Élysées-re, illetve a Défense negyedre, ahol ultramodern párja, a Grande Arche látható. Az eligazodásban két emelvény segít, ahol az ívről látható látványosságokat tüntetik fel.


A tető és az ív teteje közti térben hatalmas galériát hoztak létre, ahol egy 1937 óta látható, Franciaország és a Diadalív történetével kapcsolatos fénykép- és metszetgyűjtemény tekinthető meg, illetve az emlékmű és az I. világháború halottai emlékének 1919. július 13-án tartott virrasztására állított katafalk gipszmakettjelátható. Az ún. pálmák termében, ahol régebben az I. világháború során elesettek emlékére készített bronzpálmákat mutattak be, időszaki kiállításokat szoktak berendezni.


Fent pedig az alábbi kilátás fogadott: 


na még1et az Eiffel toronnyal! :D

Ennyi sáv azért egy ilyen sugaras csomópontban érdekes tud lenni felfestés nélkül, így ráadásul, hogy mindenki a diadalívet lesi, ezért megáll az ut közepén. :D

Ezek után megindultunk kajálni, a tegnap már részben felfedezett latin negyedbe, gyrosra fájt a fogunk. Útközben azert egy képet a metroban, na! :D

Megérketzunk...

A Maison de Gyros (A gyros háza) nevű GÖRÖG gyrososnál Dobi elaléva falta a gyrost. Az első olyan dolgot találta Franciaországban a CDG reptér szervezettsége után, ami tetszett neki igazán. :D

A kép nem adja jol vissza, rohadt nagy volt, és bazi sok sültkrumplu volt benne. Dobinak jobb nem is lehetne. :D Mindez 4.5 euroért, első alkalommal. (Későbbi de még visszajöttünk...)

ezért az éttermet le is fotozta. Ott integet valami turista. :D

Innen haza vezetett az utunk, viszont megbeszeltuk Gattoval, hogy valamerre csak kellene menni este. Én már sokadjára emlegettem a Trocaderot - Az eiffel torony közelében lévő tér, kituno ralatassal, de nem jutottunk el idáig. Hazamentunk, mert le lettem szavazva, hogy most pihenni kell egy kicsit ennyi szaladgálás után. (Istenem 1re értunk Versaillba!!! :D).

Dobi víz és vérhólyagjai tovább kísértették utunkat... :D

Végül abban maradtunk, h az utcan talizunk Gattoval, és megyunk majd valamerre. Ez a majd valamerre végül a Funiculaire de Montmartre irányába mutatott, az első szo az valamiféle felvonot jelent, ami nem lift., így nézett ki belülről.

Azért ide mentünk, mert híres hely, és nem kellett messzire menni, ak özelében laktunk. Na persze nem a felvonó, hanem a Montmartre, ahova vezetett. :D

A Montmartre egy 130 méter magas domb Párizs egyik külsőbb (18.) kerületében, a belvárostól kb. 4 km-re északra. Északi ellenpontja a Montparnasse. Igazi fénykorát a boldog békeidőkben (Belle-Époque) élte az 1880-as évektől az I. világháborúig. Írók, művészek, festők és népszerű mulatók negyede volt (a környéken élt például Dalí, Monet, Picasso és van Gogh); girbegurba utcácskáit falusias házak és kisvendéglők szegélyezték. Mára teljesen egybeolvadt a fővárossal, és beépült, de a régi legendák fénye ma is beragyogja. A párizsiak bizalmasan ma is Dombnak (Tertre) nevezik. A legenda szerint itt fejezték le több mártírral együtt Szent Dénest 250 körül (neve is ebből fakad: ’mártírhegy’). Részben ezért és a kommün (1871) alatt elkövetett bűnökért engesztelésül építettek a dombra egy fogadalmi templomot, a Sacré-Cœur székesegyházat (1876–1910-ig épült): 1919-ben szentelték fel, és a lépcsőiről gyönyörű kilátás nyílik a városra.


A mai párizsi valóság az, hogy itt piál meg füvezik a fél kerület, k.rvának nem bizonyítható, de hasonló leányzók, és nagy német túristacsoportok találkozóhelye. Mi sem emelkedtünk ki a tömegből, lezutttyantunk a lépcsőre, jo kínai lévén fotóztunk 1-2-t, és azt a whiskyt ittuk meg 4en, amit még én a norvégiába érkezéskor vettem a duty free shopban. :D természetesen coca colával. :D Itt született meg az agyamban, hogy Vágó István valójában "Stephen Cutter". :D Már nem tudom hogy milyen story kapcsán jött föl de itt dumáltunk x orán keresztül a lépcsőkön. Ja és itt tudtuk meg Donatotol azt is, hogy Szardínia szigetén mennyi magányos pásztor van a bárányokkal, mindenki más és feleség nélkül, akikről nem lehet tudni, hogy barib.szók-e, vagy sem! :):):) Ezek után azt döntöttük el, hogy menjünk el a Pigalle könryékére, ha már nincs is messze. Legfőképpen Donato szorgalmazta, hogy ő ezt nem akarja kihagyni, ez az utolso estéje Párizsban.

Ital után könnyen megéhezik az ember, és könnyebben fotózkodik ilyen kirakatokkal :D

Láttunk sok sex shopot...

meg persze a Moulin Rouge-t megint. Nem  tudom írtam e, de elég reteknek néz ki kívülről. Esküszöm a BPi jobban néz ki.

(Ha valakinek nem rémlik, akkor itt a BPi. kicsiben :D)


Dávid Gettát azt láttunk, éjszakai pillangot az előzetes várakozásokkal szemben :D viszont egyet sem, kb 3 helyre akartak beinvitalni, aztan kb ennyi. :D Indultunk is hazafelé, eddigre (volt már vagy hajnal 2) a metro nem járt, így gyalogoltunk kb 3-4 megállónyit, majd zuhantunk be az ágyba ismét... Tettük ezt úgy, hogy tudtuk, másnap reggel 9 előtt  a Louvreban kell lenni, ha nem akarjuk a fél életünket sorbanállással tölteni...


A nap konkluziojaként azt vonnam le, hogy rajöttem, egyedül egyedul konnyebb agyalni és fotozni, amiről bejegyzéseket lehet írni, 3an/4en jol eldumaltunk folyamatosan, töredék annyit nem agyaltam mint szoktam. Ez most ebben az esetben nem is baj, mert igazából szerintem így is elég terjedelmes bejegyzést lehet összehozni agyalás nélkül is. :D