Tehát a Lyonból háromnegyed 7 után induló vonatra ültünk tehát fel, hogy Belfort felé vegyük az irányt, egy nemegész 4 órás ót keretein belül. A vonatút iszonyatos szenvedéssel telt el: Endre házit csinált, Dobi játszotta a süketet (zenét hallgatott), én meg - nagy meglepetésre - próbáltam blogot írni. Ekkor éreztem igazán szarul magam a farmer miatt, vörös volt mindenem, és égett(nyilván az egésznapos napfürdőzéses leéégés miatt - én amugy sem a legjobban birom a napot), folyt rolam a víz, és majdnem 4 órát kellett 1 helyben ülni, irtozatos volt.
Ez egy sima gyorsvonat volt amugy, amikor megindultam a mosdó felé pont kanyarodtunk egyet, éppen hogy nem bombázódtam be egy másik utas ölébe. Említés szinten elmondható, hogy olyasmi a voant, mint egy fullosnál is fullosabb magyar 1. osztályú Itercity, (2-od osztályon utaztunk!) nagy hely a lábaknak, mosdó a kocsi végében mind2 oldalon, ami még ráadásul designos is, sőt nemhogy víz van, még a folyékony szappan sincs kifogyva. Na ettől mondjuk nem lett különös jókedvem, nagyon szenvedtem a vonatút alatt.
A vonaton amugy ilyen spéci pohártartónk van, a lehajtható "kisasztalról" meg elmondható, hogy még feküdni is lehet rajta, olyan masszívnak tűnik.
Amikor síelni mentünk, a buszban jobb oldalon ültünk Endrével legelöl, Ferenc pedig az idegenvezetői ülésen. Alkalmanként mikor éjszaka Ferenc felébredt, mindig azt láthatta, hogy 39-42, én ugyanis a lábam mindig felpakoltam, és előrelógott ferenc feje mellé. Amikor ezt a zoknit láttuk, Ferenc és a szitu jutott eszünkbe. :D
Ekkor született a következő nagy nagy poén, mikor Dobinak panaszkodtam, hogy melegem van, ez volt a válasza: "Hát ebben a husszúgatyában nem is csodálom, fiam" :D Röhögés. Ezt már csak tetőzte, amikor tüsszentettem egyet, az előttem ülő csaj meg úgy megijedt (Endre látta), hogy előreugrott a székében... :) Dehát most hogy tüsszentsek halkan? Nem tudok! :)
A vonatra amugy PREM's es huszoneuros jegyünk volt ha jol emlékszem (a vonatos topicban ez elég jol ki lett fejtve, h micsoda, aki nem emlékszik frissíthet itt ), ennek köszönhetően ki volt rakva ilyen kis papírokon a székeink fölött, hogy oda vettünk x és y város között ilyen akcios jegyet.
Belfortba tehát volt majdnem fél 11, mire megérkeztünk, megindultunk gyalog a koli felé, ugye alapbol sincs vasárnap Belfortban tömegközlekedés, nemhogy vasárnap, ehhez jött még hozza, h mivel itt városon belül nincsenek tul nagy távolságok, nem is lett volna értelme Endrééknek vonaljegyet venni.
Láttunk szétégett kukát útközben - tuti buli volt!
Tehát gyalogoltunk, Dobi kb 30 másodpercenként megkérdezte, hogy ez az épület-e már az, hiába mondtam neki h kb egy 15-20 perc séta a koli az állomástól. Közben Endrének már kapásból történelmi ismeretterjesztőt tartottam a városról, és folyamatosan mondtam hogy mi micsoda és miért is fontos, vagy mit és mikor is csináltam én itt. :D Aztan viszont szép lassan megérkeztünk a kolihoz, nagy megkönnyebbülés volt ez, főleg Dobinak, tudta hogy most itt Belfortban már nem lesz túl nagy a városnézés. Próbáltuk valahogy jól elhelyezni a matracot, as szobában mozdulni nem lehetet, de megérkeztünk. Endre dumált Ákossal neten, mondtam is neki h en lőjjön már le minden poént a blogra felkerülés előtt :D :D :D
Éjfélkor Dobit felköszöntüttük, és megbeszéltük, h másnapra próbálunk valami kisebb bulit szervezni, zh hét ide, vagy oda, vagy jönnek majd többen, vagy nem. Zuhanyzáskor Dobi megállapította, hogy "Neked ilyen modern zuhanyzód van?" Azt tudni kell, hogy nem csap van, hanem egy gomb amit nyomkodni kell, nem mértem még le, de x ideig folyik a víz, aztan mindig meg kell ujra nyomni. Ahogy sejtettem is és mondtam Endrének, "Figyeld meg 20 masodperc mulva ideges lesz [Dobi aki zuhanyzott éppen]"...Nem telt el fél percnél több: "Ekkora sz.rt hallot ezt mindig nyomkodni kell?! Nem idegesít? " :D
Mivel ez egy ilyen rövid bejegyzés, itt megrakadom az alkalmat 1-2 mellékstory elmesélésére. :D
Endre samponja... Amit hozott magával, letört egy darab a fedeléből, így a táskájába folyt gyros után a táskájába folyt samponnal kellett megküzdeni. Csomagolta Párizsban és Lyonban is, sehogy nem akart jó lenni, mindig kifolyt. A végső hazautazás előtti csomagolás ilyenre sikerült :D
Remélem a hazaúton már nem volt gond vele.
Párizsra kicsit visszakapcsolva tehát mindösszesen 3 szuvenírt vettem az elküldött képeslapokon kívül:
A képen nem látszik, de ez egy nagy, kb 30 cm-es Eiffel, a 3 tetejére akasztott kicsivel volt 10 euro egy niga arustol, szét lehet szedni két darabra.
union jack mania, valami emlék csak kell Fro.-ból ami egy másik storyt képvisel (10E)
És a kettő előzőnek az ötvözete 6 euroért.
Ami még Párizshoz kapcsolódik, hogy Dobi Párizs és Franciaország undort kapott, nem ugy tűnik mint aki legkozelebb akarna jönni, annak ellenére, hogy az Eiffel önmagában szerintem neki is tetszett. Azt már irtam hogy mindenhol mindenkit irtott, de a bejegyzése nem véletlenül kapta a "Terroristák földjén" címet. :D
Azt is írtam, hogy végig basztattam vele, hogy legalább azt hogy Bonjour meg hogy Merci mondhatná franciaul, csak saját magunknak lesz jobb a hangulatunk ha nem mindenhol a palávert veri a kasszáknál, a végére mire Belfortba kerültünk, csak megtanulta a legfontosabbat (ahogy Endre is említette) Je m'en fous! [zsömanfu = szarok rá!]. Ha valaki szépen akarja mondani, és nem ilyen vulgárisan, akkor mondhatja azt, hogy zsöman fis! :) [fiche]. És a végére csak mondta már azt a boltban, hogy Bonjour, meg is voltam leőpdve rajta. :D
