Én találtam ki még Versaillesben, h küldjünk 1 pár képeslapot (Robi, Ákos, Évi, Bandi, nomeg egyet otthonra). Viszont az utolsó kivételével nem tudtuk a pontos címeket. Endre mondta, hogy kérdezzünk rá telefonon, á de mondom akkor lelöjük a poént. Kíváncsi vagyok a 4ből hány érkezett meg sikeresen... :) A lapokat az indulás előtt írtam meg, mondtam a srácoknak többszor, h ne felejtsetek el szólni, dobjuk be valahol egy postaládába. Hát persze h elfelejtettük, 1x a metroban jutott még eszembe, másodjára meg akkor amikor már a vonaton ültünk.
Elszeparált bicikliút, bal oldalon a háttérben a magasan vezetett metró állomásának épülete
Alul is megy egy metro, és felül is
A pályaudvarra menet csak 1-2 érdekesség történt, Dobinak csont nélkül be lehetett adni, hogy most megyünk ki a reptérre, és onnan megy majd a vonat, persze ez nem volt igaz. :) A metroban jött ismét egy néni akinek nem volt jegye, és velünk akart átsunnyogni, én igazabol sz.rtam rá ezesetben, mondom mi is sietünk, nomeg ha mi 52 euroért vettünk bérletet, akkor ne csak mi vegyük már meg, na. Az egyik átengedő kapunál viszont beszorult a bőröndöm, az utánam érkező csaj odaérintette a bérletét => kapu kinyílt, bőröndöt kiszedtem, a csajt utána pedig jól fejbeverte az automatikus átengedő kapu, majdnem ő szorult be a bőröndöm helyett. :D Elég sokat kellett várni az A jelzésű RER-re mikor szálltunk át, én már kezdtem aggódni. Persze megint arról folyt a téma, hogy valamit valahol vegyünk már enni :D Én vettem egy automatából egy csokit, mondom ez is jobb mint a semmi, aztán majd lesz valahogy.
A pályaudvaron aztán beálltunk szendvicset venni (5 euro környéke volt az ár) merthát a gyomor nagy úr, és kb volt még 10 percünk vonatindulásig. Dobi itt is jó hangosan leoltotta magyarul a szegény pultosnőt. :D (Aki ugye 500% hogy levette miről van szo, az ilyen höbörgős hangnemet mindenhol felismerik)
Az igazából szerencse volt, hogy viszonylag gyorsan megtaláltuk, hogy honnan indul a vonat, nem kavarodtunk el abszolut. Amikor a RER-ről szálltunk le, akkor már aggódtam, merthogy hónapokkal ezelőtt megváltott nem visszaváltható és nem cserélhető jegyeket vettünk, jól megszívtuk volna ha lekéssük.
Csinálj már egy fotót rolam és a TGVről! :D
Szerencse szerencsét követett, a TGV szerelvények általában irtozatosan hosszúak (eddig mind az volt amin utaztam), az utolsó kocsiba szólt a jegyünk, így nem kellett kigyalogolni a vágány túlsó végére sem.
Kronológiai sorrendben itt ragadnám meg a szót, hogy konklúziót vonjak le Párizsról. Írtam már előtte is, közben is észrevételeket. Egyöntetű véleményünk, hogy egy koszos nagyváros, sok látnivalóval. Én sokkal többre számítottam, de a többiek is. Szép-szép (ahogy írtam), rengeteg néznivaló van, amit mindenkinek látni kell(ene), és rengeteg mindenre nem maradt időnk. Összességében én élveztem, Endrének tetszett, Dobi meg elhatározta hogy soha többert nem megy Párizsba. :D Nemhiába fogalmazta meg a "Nincs itt semmi látnivaló" c. szállóigét. Amit külön kiemelnék, de igazából a bejegyzésekből is ki lehetett venni, az Eiffel torony látványa az nálam mindent visz, mondtam is mindig a többieknek mikor ott álltunk mellette, hogy olyan hihetetlen, mintha csak egy filmben lennénk. Persze sok mindent ki lehetne még emelni, de most nem akarom újra felsorolni az összes dolgot amit megnéztünk. Élmény volt Párizsban lenni, még annak ellenére is, ha némileg szebbet és jobbat vártam tőle. Ahogy viszont már írtam, Párizsba nem költöznék! Vagyis jó sokat kellene nekem fizetni, hogy odaköltözzek, mondom inkább így. :D
A magyar nyelvű beszédünk Párizsban olyan votl, akár egy jelbeszéd - oké találkoztunk magyarokkal - de összességében arról beszéltünk végig amiről akartunk, és olyan stílusban ahogy akartunk, senki nem értett belőle egy árva kukkot sem. Itt jutott eszembe hogy milyen lehet az amcsiknak vagy angoloknak, nem beszélhetnek am össze vissza mindent akárhol... :D A tömegben a magyar olyan mint egy kód.
Ami még a kultúrmisszióhoz kapcsolódik: Párizsban azért szerintem mindig lehet taláni valakit, aki angolul is beszél. Lehet hogy nem mindenki, és én ugye probalkoztam mindenhol franciaul, de biztos vagyok benne, hogy az altalanos vélekedés miszerint a franciak csak franciaul beszelnek Párizsban érvényesül Fro.-n belül a legkevésbé, csak itt van azért a legtöbb turista, na. A metrorol még annyit, hogy elsőre iszonyat bonyolult, de a 3. nap végére már egész otthonosan vertem szemmel a "Sortie" (Kijárat) táblákat, és tudtam hol keressem az útbaigazító jelzéseket. Az is biztos, hogy a kedvenc metrónk pont a 4-es lett, annak a vonalán laktunk, és azzal közlekedtünk mindig a legtöbbet, kíváncsi vagyok BPn mikor ülhetünk fel először rá. :) (2008ban sofőrszolgálattal vittem egy "fejest" ő akkor azt mondta, mikor poénosan rákérdeztem, hogy 2011ben 110%, hogy kész lesz a 4es metro :D - haha :D)
Sokszor röhögtünk dobi két régi szállóigéjén, az egyik egy White Angel-es buliba menet a taxiban hangzott el (Így buliztunk, g*ci - ez azért volt poen, mert ugye megint jó sokat buliztunk Párizsban - pont mint Bergenben. A másik pedig az "én jövőőőőők, én jövőőőőők" ami a horvát nyaraláskor került fel a listára, amikor Dobi első ízben hódította meg a tengert.
Natehát a TGV jött.
Ahogy elindultunk persze mindenki nekiállt burkolni :D
Én felfedeztem hogy mindenhol van konnektor... mondjuk használni nem kellett, de itt a vonatút során nekiálltam blogot írni ismét. :D
Endre és a TGV
A lyoni kirándulás onnan pattant ki amugy a fejünkből, hogy Endre és Dobi is akart valahova TGVvel utazni, mert még nem volt alkalmuk korábban soha. (Először nekem is csak februárban) Osztottunk szoroztunk össze vissza hogy hova lehetne menni, végül azért választottuk Lyont, mert a legnormálisabban elérhető volt Párizsból úgy, h nem cs.szünk ki magunkkal tulzottan mikor Belfortba kell majd visszamenni, ezenkívül én Lyonra mondtam, hogy egy szép város, 2xi látogatásom alapján tetszett, szívesen mentem harmadjára is. Mielőtt végigolvassátok az aktuális bejegyzést (aki nem tette) érdemes a korábbi Lyon-postokat átnézni. (ezekben van általános info is a városról)
A vonat célállomása a Lyon Perrache volt, előtte megálltunk a Lyon Part-Dieu-n (ez volt a számomra ismerősebb, a jegyek is eddig szoltak) viszont közben rájöttem, hogy a szállásunk (CISL, ugyanaz, ahol februárban voltunk az erasmusosokkal) az előbbitől nincs olyan messze. Persze a két megálló sorrendjében nem voltam 100%ig biztos, ezért megkérdeztem 2 franciat franciaul akik mögüttünk ültek, hogy jol gondolom-e. :D Jól gondoltam, a második és egyben végállomásnál szálltunk le. Amikor angolul beszéltek a vonaton a hangosbemondóba, Dobiék csak lestek h h lehet ilyen akcentussal.
Leszálltunk
A srácok olyan fáradtak voltak, hogy RedBullt kellett inninuk, amitől utólagos bevallásuk szerint csak még álmosabbak lettek. :D
Megvettük hármunknak a 24 órára szóló napijegyet a TCL-re, így hívják itt a BKV-t. Valami Transport Commun de Lyon vagy ilyesmit rövidít. Ezek után felszálltunk a T2 villamosra, majd a T4-re, és elviharoztunk a szállásunkra letenni a táskákat, és rövidnadrág/papucs kombóra váltani. A recisünk ua az arc volt, akit én már láttam februárban is, jó fej volt, még azt is megtárgyaltuk (szigoruan franciaul - pedig tud angolul) hogy én már voltam itt korábban egy belforti csoporttal, azert ezt a helyet választottuk.
Ott lent van a recepció
Azt nem is tudom már írtam-e, Párizsban a szállásunk fejenként 103 eurora jött ki összesen, itt az egy estére 57 körül fizettünk 3unknak szummában, ha jol emlékszem, és egy 4 ágyas szobát kaptunk, és ebben benne volt a reggeli is. Az egész CISL olyan üres volt, minthogyha kb mi lennénk az egyetlen lakók. :D Biztos egész Lyon elment nyaralni. :D Átöltözés után indultunk a Boltba.
Vettünk is egy halom Poulet-Crudites feliratú szendvicset (amiről én persze már tudtam, hogy csirkés-zöldséges), vizet, nomeg 1-2 nélkülözhetetlen dolgot. Mivel a bolt 1-az-1ben szemben volt a szállásunkkal, lepakoltunk, szendvicset magunkhoz vettük, és elindultunk a belváros felé ismét a T4-T2 villamos kombinációval.
Ilyen elemet és zseblámpát re régen láttam már utoljára :D
Amit itt fontos megjegyezni, hogy már amikor leszálltunk akkor szembesültünk vele, hogy iiiiiiiiiiszonyatosan meleg van, folyt rolunk a víz, 25 fok.
Bringát akartunk kölcsönözni, kipróbáltuk nekem 3 bankkártyámat, és az endréét, természetesen sehogy sem sikerült. Azt mondta recepciósunk (meg en is ezt gondoltam), hogy francia kártya kell hozzá, az én francia kártyámon meg már nem volt elégséges az egyenleg. (Kaucio bringanként 150 euro). Nyomkodtuk az automatát (ez a luxemburgihoz hasonlo, abban a bejegyzésben írtam róla (kb 2/3ánál van), sehogy sem sikerült biciklit kiszedni, azt monduk mindegy, úgyis van bérletünk a villamosokra.
(nekem) egy régi ismerős
Megérkezés után amugy Dobi kapásból megállapította, hogy közel sincs olyan szmog, mint Párizsban. Az idő is sokkal jobb volt ugye. Általános véleményünk lett, hogy a város sokkal szebb, kisvárosiasabb (bár nem kicsi, csak ha párizzsal hasonlítjuk), a metro nem egy labirintus, nicns annyi tarkabarka minfenféle népség (pedig van azert itt is!), nem szoligat le minden sarkon egy néger hogy vegyél eiffel tornyot 30 euroért. Összességében az első benyomásaink nagyon jók voltak. Nekem ezek az első nyári benyomások voltak, a várost egy kicsit már ismertem, jó volt úgy megérkezni, hogy azért jópár dologgal alapvetően tisztában vagyok. És jó volt látni a várost egy teljesen másmilyen állapotban, a hideg télvégi állapot után rövidnadrágban, nyári hangulatban. Hogy jol nezett ki, azt a következő képek is bizonyítani fogják. Itt ott hasonlításképp majd belinkelek egy korábbi lyoni fotot, februárbol.
rendőrautóóóóó
Az utcán sétálva hála az égnek találtunk egy postaládát, és ezuttal nem felejtettem el a képeslapokat magammal hozni, így a párizsi lapokat innen adtuk fel => ez a bizonyíték, hogy itt is voltunk. Már ha megérkezik bármelyik, akkor lesz bizonyíték. :D
Csak itt tűnt fel, hogy vezető nélküli, és gumikerekes a metró
Metro belulről
Ez a "felvonó" vitt vel a Fourviére bazikikához, ahova februárban gyalog másztunk fel. Itt ugy kell elképzelni, mintha otthon a sikló be lenne illesztve a BKV menetrendbe, és jó lenne rá a bérlet
Az út felfelé
Na ilyen képet csináltam már egy párat februárban is :D itt igyekeztem visszafotni magam
Ez az arc narancssárga N8cal készít fotót, viszont láttam embert aki feketével tette, elérkeztünk arra a pontra, hogy már láttam három ugyanolyan mobilt mint az enyém, ezek után mostmár nem fogok beszámolni a dolgoról. :D
nyáron
télen
Azért a kép kép között nem csak az évszakbeli különbséget érdemes felfedezni, hanem a fotózási techikát. Ugyanazzal a géppel készültek (a telefonommal), és erről régebben is sírtam, hogy mennyire nem tudnak az emberek fotózni. Tök uazzal lehet látni, hogy Dobi mennyivel élesebb képet tudott most csinálni, mint vmelyik délamerikai februárban...
Az otthonról küldött házipálinkából vittem egy (Enikőtől kapott laposüvegben) magammal Norvégiába, de madárlátta lett belőle, nem ittunk meg Bergenben, és Párizsban sem, elérkezett hát az ideje Lyonban, kapcsolódik ide is egy új szállóige, Endre szájából hangzott el: "Gyerekek igyunk egy kicsit aztan bemegyunk a templomba" :D" :D :D :D
Egy rövidke időre beugrottunk a bazilikába, de pont ugyanúgy néz ki mint télen
ez ilyen...
... kiszedhetős! :D
Csináltunk pár utcaképet
Az utolsó képt kép ugyanarról a helyről van fotozva! :D
Mikor metrot kerestünk, én mondtam egy ilyet, hogy "le kell mennunk a fold alá valahol", amire Dobi kapásból rávágta: "ott szeretünk lenni :D" Célzott ezzel arra, hogy Párizsban menniyt metróztunk. Volt röhögés rendesen.
nyáron
télen
Hotel de Ville = városháza nyáron
télen
Dobi sütötte még el azt a poént már leszállás után, hogy gyerekek leszálltunk egyből nem is fáj a lábam már, csak el vagyok fáradva. Amugy a képek kontrasztkülönbségéből is látszik, hogy mennyivel jobban nézett ki a város ebben a nyári hangulatban, mint télen. Kérdés miylen lehet, mikor hó van. Úgy érkeztem ide, hogy milyen jó, és még jobbnak láttam, nem volt nehéz még jobban megszeretni.
Mentünk mentünk, de mivel délután indultunk neki a túrának, és este akartunk menni valamerre bagzani, adta magát, hogy lassan menjunk haza zuhanyozzunk, öltözzünk át, stb. Van egy mellékstory. (Miért is ne lenne? ) :D Az egyik francia srác, akit Belfortból ismerek, Clément lyoni származású, írtam is neki még a héten hogy ajánljon valami jó partyhelyet. Kaptam tőle 1-2 linket, de semmi speciális nagyszám bulit nem említett. Ahogy csattogtunk hazafelé, leültünk egy helyen meginni egy sört, csak azért, hogy a linket amit küldött az alapján keressünk valami bulit neten telefonnal. Na ez fél ora küszködés aran sem sikerült. :D Így mikor visszaértünk a szállásra, a recisnek mondtam hogy mondjon már valami partyhelyeket, neten utánanézett, mondott hármat, térképen bejelölte nekünk. (Ekkor már egy másik recis volt egybként. :D)
Keresd a kakukktojásokat a fürdőszobában :D
Este tehát megint nyakunkba vettük a várost, ekkor még villamossal / metroval indultunk meg. (Későbbiek szempontjából fontos tényező).
Ilyen "party" hajó több sorakozik egymás mellett
Hotel de Ville este
Az este igazából megint abból állt, hogy tettünk egy jó nagy kört, itt-ott megkérdeztünk pár embert, hogy hol van itt valami jó buli, ahol számunkra kedvező elektronikus zene szol, elvégre csak szombat van, olyan nincs h ne legyen egy ekkora városban. Mindenki kalamolt össze-vissza, mutogattak mindenfelé, így a vége az lett, hogy bár akartunk - próbálkoztunk is (volt olyan hely ahol pont zártak), buliba csak nem jutottunk el. Felrémlettek az őszi BPi esték, amikor a csak a terv volt az h buliba megyünk, de a megvalósítás már nem jött össze. :D
Beszélgettünk mindenfelé emberekkel, volt aki orosznak nézett azután, hogy volt fél évet Erasmuson BPn. ("Are you russians" - hangzott el a kérdés) Amikor ilyen csajokkal elkezdtünk dumálni, megjlenetek a hihetetlen gáz nálunk kb 5tel biztos h fiatalabb zakós partykanjaik, nevetséges volt. Na nem azert hogy mi voltunk a 3 nagy menőcsávó, dehát na.... :D Ezek után persze kitaláltuk, hogy akkor legyen 3unk uj neve Dimitrij Szergej és Nyikoláj, ennek megfelelően iidióta oroszhoz hasonlító magyar nyelvet beszeltunk, és még egy Kalasnyikov bárba is bementünk, ahol k.rva jó zene ment, de ember bent egy szál sem volt. Megpróbálkoztunk pár hellyel még, ide-oda h bemenjünk, de aztán az lett a vége, hogy konstatáltuk: ezek a franciák bulizni nem szeretnek, csak bárokban üldögélni.
Elindultunk visszafelé (jajj de messze van a szállás),d e még abban a koncepcióban, hogy a fenti képen is látott álló partyhajót megnézzük. Mikor odaértünk akkora de akkora sor állt, hogy gyors meg is szavaztuk, huzzunk hazafelé, ugyis el vagyunk fáradva. Azért egy éjjelnappaliban vettünk még 1-2 3szög alaku szendvicset, merthát megint éhesek lettünk. :D Nagyon szenvedtünk, mondván h tényleg messzire kell még menni, aztán nagynehezen fogtunk egy taxit, és valami 10 euro körüli összegért hazavitt, méghozzá egy NŐ taxisofőr. :D
Rendkívüli módon örültem mikor hazaértünk
Csak hogy mostmár nekem is legyen valami bajom, amikor feküdtem le az ágyamba a lábfejem az ágysarkára tettem amikor ültem rá és magamalá csukódott, innentől kezdve hogy Dobinak elmult a lábfájása, nekem lett. :D Nem kellett sokáig beszélgetni ahhoz hogy elaludjunk...
