április 27. szerda
Ahogy az már említésre került, DonGatto is jött velünk Párizsba, első körben ebből az az előnyünk származott, hogy ő már kedden elviharzott az Eiffel toronyhoz jegyet venni szerdán du 14h-ra. Ezzel megspóroltunk némi sorbaállást, na de ne szaladjunk ennyire előre.
Reggel ha emlékezetem nem csal valami 10 környékén indultunk (akartunk indulni) otthonrol, a tervet felrugva egyenesen a Louvrehoz, én már itt tudtam hogy így gond lesz azzal h mindent megnézzunk. Én a Louvre honlapját megnéztem még kb márciusban tizenX euros belépőre emlékeztem. Ja a szobánkban a net irdatlanul sz.r volt, a hotelnek nem volt rendes wifije, csak az un FreeWifi cég dolgát használták, ehhez kaptunk jelszot. (Ennek a cégnek Fro. szerte mindenfelé vannak hotspotjai) Jelerősség hol volt, hol nem volt, az alábbi képen Endre épp az ablakon kirakva próbált netet fogni.
A Wc-nk furcsa hangot adott ki, és a víz szintje benne normálesetben a majdnem tele volt, de ez rajtam kívül senkit sem izgatott igazán! :D
Dobi ilyen kötözött lábbal indult neki a napnak. DHLeseknek: ez az 1etlen ilyen szalagom, nincs több! :D
A hotelunk a Gare du Nord közelében (ez állítólag elég szar környéke Párizsnak) votl, nem messze a híres nevezetes Pigalle negyedtől. (Ahol van pl a Moulin Rouge.) Ez utóbbit egyből nem is, a magasvasút alatt piacot viszont kapásból első reggel láttunk, hát a fehérek ezen a környéken eléggé kisebbségben érezhetik magukat. Ahogy dobi is írta, mindenhol mindenki csak sunyít, tisztára mint Indiana Jones a kairoi(?) piacon, vagy én nem tudom hol volt az Elveszett frigylada... c. filmben.
Azt már mondtam hogy a metró bonyolult, ez mondjuk pont itt nem látszik. :D
megjött a metroo, a "sofőr" vigyorgott, de ez itt szintén nem látszik :D
BPi metrohoz szokott embernek furcsa látvány... Endrével mi ezen sokkolódtunk, le is fotóztam. Ez a metro kereke.
na és akkor belülről is egy kép!
Meg kell h állapítsam, Dobi és Endre gondolata körül rendszerint az keringett hogy mit fogunk reggelizni, én ezt kicsit mindig lesz*rtam, mondom majd eszünk valamit. :D Így a Louvre felé menet is kb 10x hallottam a kérdést, hogy de akkor hol fogunk valamit venni enni? :) Végül találtunk valami pékség szerű helyet, de meg kell h mondjam a Rivoli utcan ami nem szamit félreeső helynek, nincs minden sarkon pékség, ahogy arrra az ember számítana. Nameg bankautomata (atm) sem! Egész Belfortig az ment, hogy valaki fizetett, aztan nem 1x, mint sítábor végén, hanem napi 5x számolt el mindenki a másikkal oda vissza, különben képtelenség lett volna követni a dolgokat... Amikor meg találtam automatát, akkor vagy nem adott ki pénzt, vagy rossz volt, vagy ha adott, akkor nem eleget, aztan egy idö utan mar elég nem volt a francia kartyamon az lett a baj, stb, szoval volt baj elég a bankkártyázással. :D
Rue de Rivoli
Szajna-part
Megérkeztünk tehát Louvrehoz, ahol kb 10 km-es sor fogadott.
A képen jol látszik, az üvegpiramis túloldalán még meg volt kígyóztatva a sor kordonok között.
Na ha 10 nem is, de elég nagy. Beálltunk a sorba, rajtam dzseki, Dobiéknak mondtam persze induláskor, hogy hozzanak, nem nem kell az, meleg van. Az idő nem is volt olyan szar, napos volt, csak fujt a szél, siman elfért egy kabat a nagy sorbanallasban. Gondolkoztunk mi legyen hogy legyen, végul kialltunk a sorbol hogy ez így esélytelen. Donato ekkor került elő (ő a 3 párizsi estéje alatt 3 különböző helyen aludt, amin az elején röhögtünk, de kiderült, h nem birt 1 helyre foglalni 3 estére).
Álltunk álltunk, végülis a piramis bejáratához állt a sor, ahol átvizsgálás volt, ott lementunk a föld alá a tér közepén, és kb 8 pénztár volt körben. Közben 5 megkérdezett Louvre feliratu kék mellényes információsembertől kb 5 különböző dolgot hallottam, hol vegyünk jegyet péntekre. A vége az egésznek az lett több mint 1 ora sorbanállás után, hogy kiderült: 18-25 között eu-s állampolgárnak ingyenes, de ilyen nem lehet előre megvenni, sorban kell állni (az átvizsgálóhoz), aztan adott napra megkapjuk a jegyunket, és be lehet menni, ingyen jegy mindig csak adott napra van. F.sza. Mi következett ebből? Ha nem akarunk 1 orat sorbanallni megint (ekkor ugye már nem volt elég időnk az Eiffel előtt), jöjjünk nyitásra. Ezt így péntekre időzítettük be megtudván a dolgokat. Feldzsaltunk Gattóval a felszínre, és kb 5 perc mulva dobiék is megérkeztek, megindultunk sétálva a Tuileires felé.
Endre vett egy hiperszuper napszemuveget, előtte felpróbált egy igazán jót, akkora poén volt, hogy muszáj volt lefotóznunk.
Ezek után találkoztunk egy arccal, aki megkérdezte, hogy milyen tér ez, hol vagyunk. Gattó magyarázta el, hogy a térképen hol, kiderült h török az arc. (Az ő storyja az h az eiffelnél ugyanugy találkoztunk vele, és ugyanugy fogalma nem volt arról h mi a bré van.) Én közben csináltattam egy csajjal fotót, hát ilyen sz.rt azért ritkán tud járókelő összehozni.... :D :D :D
ilyen amikor rajta van aminek rajta kell lenni...
...és ilyen amikor nincs :D
Nagynehezen elvergődtünk egy metróig, majd 1 átszállást követően először pillantottuk meg direktben az Eiffel tornyot (előző este nagyon messziről csak a hegyét láttuk) a magasvasútról ami metro: van olyan metróvonal, ami a felszínre érkezve nem a földön, hanem ilyen magasított pályán megy, na onnan lestünk rá először az Eiffelre iszonyat jól nézett ki.
Az Eiffel toronyról nem mellesleg csak az első nap 53 képet csináltam csak én, aztán persze még dobi is vagy 50et, és a későbbi napokon is találkoztunk vele 1x-2x... :D
Megérkeztünk hát az Eiffelhez, és Donatonak hála, nem kellett sorbaállnunk a kasszához, direktben az 1ik felfelé közlekedő lifthez álltunk be a sorba. A coca colas üveg amit kuka hiányán magunk mellé letettünk a földre, lassan gurulva folyamatosan követett minket a sorban, mintha tudta volna, hogy ki tette le. Ez akkor nagyon poénos volt, mégha most nem is jön át nektek. :D
Természetesen PONT nem fértünk be egy liftbe, és elsőként vártuk a következőt. Közben én elkezdtem francia nyelvórát venni a jegykezelő nőtől (aki egy kb 30 körüli csaj lehetett), aztan nagynehezen megtárgyaltuk, hogy 2 lifttel lehet felmenni a tetejére, hogy magyarok vagyunk, és hogy a Bonjour magyarul Jónapot. Ő kérdezte, egész érdeklődő volt. Én meg tanultam 1-2 új szót, mint ascenseur ami a lift, amit igazából korábban is hallottám már, de most már la. megragadt. 1 lift letudtuk, sorbanállás megint. Érdekes, hogy akik ott vannak az Eiffelben (és ez a Louvre is igaz volt) ilyen rendező emberek, kb 5 nyelven mondják folyamatosan hogy merre hogyan tovább. (Az első lift után lehet ott nézelődni csak a "felemeleten" is.)
Miközben átmentünk a második lifthez persze már csináltunk jobb fotókat a városról
A jegyünk a tetejére amugy 13,4 euro volt.
Sorbaálltunk tehát a második lifthez...
... itt beszéltem anyuval telefonon, aztán felmentünk a tetejéére, ahol először megdermedtem, hogy miazhogy körbe van üvegezve, aztán kirderült, hogy van nyitott rész is hála az égnek, ahol van az az undorító drótháló, ami előtt mindenki fotózkodik, így mi sem hagyhattuk ki, az Eiffelhez hozzátartozik, hogy aki fent volt annak van ilyen jó kis dróthálós képe. :D Szhööörnyű. Persze nekunk a végén nem egy lett, hanem 600x. :D
a második liftből
Ha valaki végitekeri ezeket a képeket ezen a galériában, magas arányban meg lehet mondani a szereplőktől függetlenül, hogy dobi/én csináltuk, vagy valami agyament turista. Én nem tudom mások nem vágják hogy azért csinálunk itt fotot, h látsszon a város?! :D Egy dróthálót akárhova ki lehetne feszíteni...
Donatot persze nem mindig zavart a fotó egy almaevésben, én ettől elég kétségbeesetten néztem a masinába
Nézelődtünk minden felé, csináltunk jópár fotót az összes létező szögből, az egyik oldalon fújt a szél rohadtul, a másikon meg jó idő volt, az biztos ha ide nem hoztak volna kabátot Endréék a t*kük is lefagyott volna. (Az Eiffel Fro legmagasabb épülete a maga 324 méterével.) Ezeken a képeken természetesen ki tudtuk dugni a fotógépet a rácson.
Fent a tetején pedig horror áron még pezsgőzni is lehet! Legközelebb 1000 euroval megyek fel, és nem jövök le józanul! :D :D :D :D Na ez persze csak vicc volt.
Az Eiffel oldalán amugy híres francia feltalálók nevei vannak körbe felírva az első emelet környékén, erről ju
ott eszembe, h majdnem elfelejtettem megfutni a kötelező történelmi kört! Ugyhogy mikor ezt realizáltam, először megszerkesztettem az előző bejegyzést. :DLefelé jövet vettük észre, hogy a felső szinten a körbeüvegezett résznél vannak ilyen mindenféle zászlók kirakva, hogy mi merre hány km:
Még lejjebb jöttünk...
Na tehát összességében az Eiffel torony nagyon érdekes dolog, lesz még róla szó a későbbiekben, aki Párizsban jár, nyilván nem hagyja ki a dolgot. :D
Ezzel a MiniCooperrel az Eiffel után találkoztam, egyből arra gondoltam, milyen poén lett volna ha ilyet adnak Bergenben, mikor béreltünk... :D Mivel eddigre már megint éhesek lettünk, az útközben látott egyik étterem felé vettük az irányt, pizzára fájt a fogunk. Időben mondjuk lefotózni nem sikerült
Pizza 11 euro, 0,25ös sör 4 euro
A pincércsábó egész jó fej volt, úgy hadartam neki franciául hogy alig tudta követni! :D Dobinak itt mondtam először, hogy mi a sz.rért nem tudja azt mondani, h Bonjour, meg Merci, elvégre Franciaországban vagyunk, la. ennyi raragadhatta. Erre mindig azt a választ kaptam, hogy ő utálja ezt a nyelvet, és ő most turista, senki nem kötelezheti arra h franciaul beszéljen. Később mondjuk azon is vitáztunk, hogy Dobi szeret osztani mindenkit hangosan persze magyarul, dehát 10ből 11 helyen a hangsulyból levágják, hogy ő most hőbörög. Leggyakrabban abból indult ki a hőbörgése, hogy furcsán néztek rá mikor angolul nyögött valamit, illetőleg hogy pl a boltban nem írták ki, hogy hány euró, csak mondta a nő franciául hogy mennyi. De nem tudom mit háborodott fel rajta, elvégre én megmondtam hogy mennyit kell fizetni, tehát gond nem volt, csak ez nem tetszett, h allandoan verte mindenhol a palávert. Neki meg az nem tetszett, mikor ezt én megmondtam neki. :D
Amugy Párizsban szerintem el lehet boldogulni angolul is, de én mondjuk mindenhol erőszakoltam magam, h franciául beszéljek. Nem mondom h mindenki tutira beszél angolul, de mindig lehet találni szerintem valakit, aki beszel, elvégre rohadt nagy város, iszonyat sok emberrel, ha mást nem majd egy turista vagy akárki tudni fog. :D
Kaja után előre megbeszélt terv szerint egy kört akartunk menni egy városnézű buszal (még Tristan mondta, h arra is jo a jegyunk), sajnos kiderült h a jegyunk csak metróra jo (nem mintha nem lenne belöle elég), így tervet kellett váltani, hajókázni indultuk.
Valami tizeneuros arra emlékszem fejenként.
Persze sikerült az Eiffelről is új szögből képeket csinálni :D
A hajó utasai itt még nem aludtak. Később azonban Endre is meg Gatto is rászundított, Dobiról nincsenek információim. :D Ahogy Endre is írta, a sok séta ráment a szemére.
A hajóról tehát láttunk egy csomó mindent, most nem sorolom fel, a fenti térképen ugyis lehet látni, egy részük a már többször említett napi galériában pedig úgyis fellelhető.
Leszállás után Donatonak muszáj volt megtenni, amit mindenkinek meg kell olykor-olykor, így vártunk rá. Hol máshol, hát az Eiffel lábánál. Találkoztunk a modern Bob Marley-vel, készült rola video is, az majd később lesz elérhető :D Iszonyat poénosan nyomta a csábó. Énekelte a semmit, szolt a zene 0 hangerővel, szájában a joint napszemuveg fent van, majdleszédült a betonkockáról. Hosszasan röhögtünk rajta unalmunkban. Volt ott még nem messze mindenféle csoport akik produkaltak magukat, az emberek meg körbeállták öket, mintha nagy szám lenne. :D
Amikor Gatto megérkezett, akkor folytattuk utunkat a Parc du Champs de Mars irányában, ez a jó nagy zöld parkszerű terület az Eiffel lába mellett, ahonnan mindenki fotózkodik, mi sem tettünk másképp, minden szögből, mindenhonnan, a gond csak az volt, hogy a nap elég sz.r szögből sütött, így sajna a képek nem a legjobbak lettek. Én személyszerint később még vissza akartam menni, de olyanra nem maradt idő a végére, h valahova 2x menjunk.
A parkból továbbsétáltunk az École Militaire felé...
De azért még muszaj volt Eiffelt fotozni :D
Utcakép
Endre és a Moulin Rouge világosban
Dobi egyenesen hazafelé vette az irányt, egy darabig együtt mentunk, aztan mi endrével elmentunk hogy keritsunk automatát (amiből jot nem találtunk) nomeg hogy vegyunk vmi hideg kaját, amit sikerült is. Az volt Gattoval megbeszelve, hogy este megyunk valamerre, végül Dobi pihenőre fogta, én pedig Endrével nyakamba vettem az utcát, kiültünk a szajnán egy hídra, jol eldumáltunk, régen volt már ilyen. Itt is akartak nekunk 1.5 euros uveges heinekent sunyiarusok eladni. Egy idö utan megjött dongatto, természetesen sör nélkül érkezett, gond nélkül itta a miénket. :D Elmentünk a Notredamehoz, ott üldögéltünk kicsit, majd a Latin negyedben felfedeztuk, hol fogunk onnantol kezdve folyamatosan gyrost enni. :D
Ezen a környéken, hangulatos hely
Innen pedig mentunk haza, mert igazabol Endrével mi is rendkívüli módon le voltunk fáradva, és tudtuk, hogy Csütörtökön Versailles fog következni... Hazafelé a metron érdekesen tapasztalja az ember, ahogy 2 metro megáll egymás mellett a megállóban, másikon üvölt a zene, aztan a barnabőrűek ropják a nigatáncot ezerrel. :D Zárásképpen még 1 érdeksség: A metro Párizsban mindenhol olyan, hogy a bérletünket bedugjuk, vagy érintjünk (nekunk egy kis papíros votl amit beszippantott a gép és egy masik helyen kiadta), aztan egy kapu nyilik, atenged. Sokszor lattunk embereket beleszorulni, megprobalni átlogni, volt olyan is hogy odajött hozzám egy idősebb néni, hogy hagy jöjjön már velem egyszerre át. [Ha gyors az ember 2en át lehet surranni, de tényleg gyorsnak kell lenni.]
Na szóval ennyi volt a szerda. :D Sok helyen nem voltunk, ahogy lehet látni, el lett cs.szve azzal h nem a program szerint mentunk, na meg Louvreos sorbanállással....
