Ahogy írtam az előző bejegyzésben, hétfőn volt az egyetem hallgatói egyesületének egy csoportjának, a Welcome Clubnak a bemutatkozása, akik az exchange diákokat intézik, programokat szerveznek, velük megyünk holnap reggel Lyonba, csütörtökön késő este érkezünk. Maga a bemutatkozó esemény nem volt egy egetrengető dolog, nem volt túl szervezett, 1 órát üldögéltünk, és vártunk a semmire. Ők szervezték tehát a Lyoni kirándulást, ami egyrészről jol sikerült, és az angol tudásuk sem annyira rossz mint gondoltam. Nem akartam őket felsorolni, de a teljesség igénye ezt kívánja. Elöször leszogezném h az én angoltudasom olyan, h mindig el tudom magyarazni amit akarok, ha nem tudom a szot, akkor körbeirom, nem mindig a jo igeidöben és helyesen, de olyan még nem votl, hogy valamit ne tudtam volna vki tudtara adni. Ennek fényében tudok vizsgalodni:
Akit már régebben ismerünk, Tristan, ő volt kint az USAban egy fél évet, ő tud beszelni angolul rendesen, vele beszelgettem rengeteget mindenről, az itteni dolgokrol, Magyarországról, Párizsrol, Bordeaux-ról (oda valósi), mindenről. Érdeklődő, és jó arc, ha mindenki ilyen lenne, akkor nem parázna senki az angol tudással Fr.oba jövéstől. Kérdeztem tőle rengeteg "helyes így ez a francia mondat?" tipusút, és mindig segített. 20 éves.
A régebbi főnök, Remi, ő az, aki még rendesen tud angolul, furcsa kiejtéssel, de nagyjából érthető. Ő volt a másik akit sokszor kérdezgettem, hogy ez vagy az, jol van-e így franciául, ha ezt vagy azt akarom mondani. A kiránduláson nem én voltam az egyetlen aki nem érti amit alapesetben beszélnek (nagyon hadarnak), viszont mivel rolam tudták (mivel én kérdeztem folyamatosan), hogy nem vágom annyira a dolgokat, mindig kihangsulyozta, hogy akkor az én kedvemért angolul is. :D Na mondom kösz. (A többi délamcsinak könnyu volt, mert a franciaul nem tudoknak a tudok elmagyaraztak - de spanyolul, így ők el tudtak sunyitani, h nem értik.)
tehat a Remi alapjabaiban véve jó fej, 23 éves, de tul sokat egyeb dolgokrol nem beszeltem vele.
Az új "főnök", Clement, ő Lyonban lakik, mondjuk ugy h elég kimerítően ismerte a várost. Ő viszont mindig hadovált nekem franciául, én mindig néztem furcsán hogy "he" :D aztan mindig mondta, h jaj elfelejtette h nekem angolul kell. Akkor utana nagy gondolkodás közepette nagynehezen iszonyatos kiejtéssel kinyögött valamit. 18 éves. :D Iszonyat mód meglepodtem mikor ezt megtudtam! Dijonban felolvasott egy angol bekezdést a turista katalogusbol egyik épülettel kapcsolatosan: semmit nem értettem belüle. This house = isz óz. ezt ejtette ki. Odamentem mellé, és inkabb olvastam, aztan kesobb a kezembenyomta, mert végülis mindenki sz.rt az egészre rajtam kívül. (Marmint hogy melyik épület vagy haz vagy templom miért fontos :D)
Audrey, 22 éves csajszi, jó fej szintén, vele sikerült pár szót beszélni, nagyrészt tőle is mindig kérdezgettem hogy ez vagy az hogy van, helyes-e a mondat így.
Dimitri (j?) :D A fura név, fura embert takar: egy kanyi szót nem beszél angolul. Az volt az össz mondat amit töle hallottam, hogy "This is Dijon". (Poenbol egy bodéra) És gyanus volt nekem, h abszolut nem érti azt sem, amit én mondok. Tragikus. :D De a végén érdekesmód, ő köszönt ugy el, hogy "Szia Attila" :D Úgyhogy pirospont!
Összegezvén Tristant leszamitva nagyon az érzödik rajtuk, h nem hasznaljak. Én is ilyen voltam régebben, tudtam sok dolgot, de nagyon kerestem a szavakat, ha gyakorolnának, beszélnének, sokkal jobban menne.
